The Boy With Freckles /ChangLix/

💜5💜

-Merre akarsz menni? Hallod Changbin! Mindjárt besötétedik.- kérdezgetem, az előttem haladó fiút. Kitalálta, hogy meg akar mutatni valami helyet itt a városban.

-Igen tudom. De így még szebb lesz a látvány.- néz felém. A szemei csak úgy csillogtak az izgatottságtól.- Ne izgulj már! Nem rabollak el, csak akkor ha nagyon könyörögsz érte.- lép kicsit közelebb felém.

-Nem is gondoltam volna, hogy elrabolsz. Csak nem szeretnék későn hazaérni.- meg mellesleg, rohadtul félek egyedül az utcán este.

-Majd max alszol nálam. Holnap úgy sincs suli.- igazán szívesen tölteném vele a holnapot is. De kell egy kis magány. Túl sok gondolat kavarog a fejemben Changbinnal kapcsolatban.

-Még meglátom- biccentek felé. Ő pedig elmosolyodik, és összefűzi ujjainkat. Kikerekedett szemekkel figyelem egymásba font kezünk. Olyan más érzés vele lenni, mint Channal. Legszívesebben pofán csapnám magam jó sokszor. Megfogadtam! Nem leszek....Nem lehetek szerelmes, én nem érdemlem meg. Ahogy Youngjae is mondta, nekem nem jár boldogság, a szerelem. Túl értéktelen vagyok, hogy bárki is belém szeressen. Changbin is csak azért van itt mert sajnál.

-Felix! Itt vagyunk.- zavar fel gondolataim közül a sötét hajú fiú.- Hol jártál? Nagyon elmerengtél.. simítja meg arcom jobb felét.

-Cs... csak elbambultam. Semmi különös.- elfordítom arcom, és csak akkor veszem észre mégis hova jöttünk. Egy lelátóhoz hasonló emelkedőn állunk, ahonnan tökéletesen rá lehet látni Seoulra. A városon most már teljes sötétség uralkodik, de mégis ragyog. Az esti fények megtörik az éjszaka sötétjét.- Wow ez....- tényleg nehéz megfogalmaznom mennyire elragadtat a látvány.

-Reméltem, hogy tetszeni fog. Én mindig idejövök ha ki kell tisztítanom a fejem. Itt megnyugszom.

-Mért? Most is van valami gond?- kérdezem aggódással a hangomban.

-Mondhatni... talán olyan érzéseket kavarognak bennem, amiknek egyáltalán nem szabadna. Van valaki akivel teljesen más mint eddig bármelyik barátommal. De a barátságunk fontosabb számomra. Nem tehetem és nem is akarom tönkretenni.- néz rám kétségbeesetten. De őszintén... én már akkor nem tudtam teljesen rá figyelni, mikor közölte, hogy van valaki aki iránt romantikus érzéseket táplál. Én hülye meg.... meg kezdek belezúgni. Nem kellett hozzá egy nap sem. De neki már van valaki, valaki akivel olyan különlegesen érzi magát mint én mellette.

-Changbin! Figyelj, nem tudom ki ez a valaki.... de... de őszintén ha az egyszerűbb megoldást nézem. Sokkal jobb lenne elmondani nyíltan. Aztán látod hogyan tovább.  Viszont magamból kiindulva én még biztos nem mondanék semmit. Vele lennék amíg csak tudok.- mondom el végül a tanácsom.

-Lehet igazad van.  Túlságosan kedvelem ahhoz, hogy elrontsam.- arcára egy kis de annál édesebb mosoly kúszik. Miért kell ilyen édesnek lennie?!- Köszönöm Felix!- ölel magához.

-Semmiség. Ott segítek ahol tudok.- emelem fel kezem, hogy hátára tudjak simítani.- Nem szeretem, ha bármelyik barátom rosszul érzi magát.

-Ezek szerint a barátodnak tartasz. Ezt örömmel hallom.

-Chan után te vagy az akivel a legszívesebben tölteném az időm. Az egy napos ismertségünk ellenére. Remélem tényleg nem vagy egy pszichopata - mondom.  A végét már nevetve.  Ezzel megpróbálva takarni a kialakult zavarom.

-Ohhh. .... lebuktam. Épp ezért ma már nem engedem, hogy hazamenj.- néz rám igazán furcsa arckifejezéssel. Valószínűleg ezzel most ijesztőnek  akar tűnni.  Nos nem túlságosan jött össze.

-Biztos nem fogok zavarni?- veszem komolyabbra a témát. Nem akarok senki terhére lenni.

-Ezen te ne is agyalj. Ha zavarnál nem ajánlottam volna fel.  Anya még talán örülni is fog, hogy Jisungékon kívül más is csövezik nálunk.- egy kis mosoly csúszik arcomra. Majd inkább újból a csöndnek szentelem a figyelmem. Tekintetem az éjszakai Szöulon legeltetve. Próbálva minden gondolatot kiűzni a fejemből. Persze ez egy dolog kivételével talán sikerül is. Francba vele... Changbin. Miért kellett ennyire felborítania minden elvem már most. Nem szabadna ennyire naívnak lennem. Nem szabadna megbíznom valakiben ilyen hamar. Ezt eddig sikeresen mindig végrehajtottam,  nagyon bizalmatlan ember vagyok. Changbin pedig.... Ebben is egy jó nagy kivételt képez.

Idővel arra leszek figyelmes,  hogy a mellettem ülő óvatosan vállamra hajtja fejét. Tényleg olyannyira félénken mintha rettegne attól hogy egy hirtelen mozdulat miatt eltűnök.
Pedig ha tudná,  hogy akkor sem futnék el ha itt és most.... Ahh nem is tudom. Csak szimplán jó itt.

Vele

-Tudod mire emlékeztetnek a csillagok? - lehelletét a nyakamnál érzem lehelletét, ami miatt nem kicsit borzongok meg.

-Hát amíg nem mondod el addig nem. - forgatom meg szemeim.

-Annyira egy ünneprontó vagy!- mondja mérgesen. De persze ő sem tudja komolyan venni magát.

-Na ha már belekezdtél igazán el is mondhatnád!- kérlelem.

-Szóval... Ezek a csillagok teljesen olyanok mint a szeplőid. - pillant az arcomra.

-Ne nevettes! Hyung. A csillagok csodálatosak. Megszépítik az eget. Egyáltalán nem olyanok mint... mint az én szeplőim.