A Pál utcai fiúk preferences&szösszenetek[SZÖSSZENETET LEHET KÉRNI]

Első Randi(féleség)

Nemecsek: miután jobban lett(IGEN, nem bírom elviselni azt a véget, amit drága írónk összebarmolt), úgy döntöttél, ideje jobban megismerned azt, akivel már azóta szomszédok vagytok, mióta az eszedet tudod. Egyik délután pont egyszerre léptetek ki az utcára, így eldöntötted, hogy ideje jobban megismernetek egymást.

- Szia. - köszöntél neki mosolyogva. - Tudom, furán hangzik, de pesti létemre fogalmam sincs merre találom a Cipőket(igen, modern verzió lett belőle) a Duna-parton, pedig már régóta készültem, hogy megnézem(amúgy engem valóban érdekelne), de nem jutottam el addig.

- Szívesen elkísérlek. - mosolygott.

Mikor végre eljutottatok oda, egyszerre örültél és voltál szomorú. Boldog voltál, mert végre láthatod, de elkeserítő volt látni, hogy minek is állít emléket a sok cipő. Végül fogtad a virágot, amit út közben találtál, és letetted az egyik cipő mellé.

- Tudod, mióta a tavalyi töri könyvben láttam erről egy képet, meg akartam nézni, de közben olyan szomorú, hogy ilyen sok van belőle. - néztél végig a partszakaszon.

- Valóban. - mondta halkan.

- Idén nyáron, pedig ha minden igaz, elmegyünk Hollandiába, megnézni az Anna Frank-házat. Azt is régóta szerettem volna látni. - beszéltél tovább, ő pedig csak hallgatta. A világ minden kincséért se vallotta volna be, hogy kedvel téged, annak ellenére, hogy eddig nem sokat beszéltetek.

---

Boka: az első találkozásotokkor megjegyezte, hogy szeretnéd látni, mi rejlik a deszkapalánkok mögött, ezért megszavaztatta a többiekkel, hogy mehetsz-e oda. Természetesen igen lett a válasz. Így, mivel tudta, hogy minden délután arra mész el, megvárt a Pál utcai kiskapu előtt.

Mikor beléptél a grundra, elképedtél. Nem igazán tudtad, mire számíthatsz, de a sok farakásnak valahogy hangulata volt, ott a sok tömblakás közepén. Ezután megismerted a barátait, és olyan volt, mintha már te is közéjük való lennél.

---

Csele: a hangszerverseny után legközelebb a város ligetben találkoztatok. Te éppen egy pokrócon ülve olvastál, mikor odajött hozzád a fiú, aki múltkor gratulált neked. Ezután félre tetted a könyved, majd beszédbe elegyedtetek.

Végül mire feleszméltetek, sötétedni kezdett, így ő felajánlotta, hogy haza kísér.

---

Áts Feri: a legközelebbi találkozásotok teljesen random volt, ugyanis az utca másik oldalán láttad meg, így a, legközelebbi zebrán átsiettél. Amint megpillantott téged, bevárt, ugyanis kíváncsi volt, mit szeretnél tőle.

- Nézd, nem akarlak feltartani, csak szeretném megköszönni a múltkorit. - mondtad, miközben mindenhová pillantgattál, csak rá nem.

- Semmiség. De lenne egy kérdésem. Miért voltál ott?

- Mert a Füvészkert olyan nyugis, nekem meg otthon három kisebb testvérem van, így jól jön néha a csend. - vontál vállat.

Ezután mindenféléről beszélgettetek, majd haza kísért.

---

Pásztor Márk: miután találkoztál vele a könyvesboltban, napokig nem tudtad elfelejteni(mondjuk ez nem csoda), de végül letettél róla, hogy ismét találkozni fogtok, tekintve, hogy Budapest hatalmas. Azonban szerencsédre nem így lett.

Éppen a suliból, és olvastál(mert persze út közben kell, gyalog), mikor véletlen megbotlottál, és bár nem estél el, a könyv egy tócsában landolt. Rémülten kaptad fel, és remélted nem lett komoly baja.

- A fenébe... - motyogtad, miközben már a sírás kerülgetett.

- Baj van? - kérdezte valaki a hátad mögül. Letörölted az arcod, és mikor megfordultál, rögtön felismerted a fiút, aki levette neked a könyvet, amiből most csöpögött a sáros lé.

- Nincs semmi baj. - sóhajtottál, de ekkor megpillantotta a kezedben tartott kötetet.

- Valami azt súgja, hogy mindig ennek köszönhetően futunk össze. - nevetett, mire te is felvidultál egy kicsit.

Miután kedvesen felajánlotta, hogy haza kísér, nem is láttad olyan tragikusnak a helyzetet.

Hello!

Na jó, ezek közül kábé egyik se lett még csak randiszerű se, nem hogy igazi randi, de remélem tetszik 😘