A Pál utcai fiúk preferences&szösszenetek[SZÖSSZENETET LEHET KÉRNI]

Pásztor Márk #1

LenaTozier, olvasd szeretettel ❤️

Modern AU

Elhihetitek nem egyszerű Áts Feri húgaként. Főleg úgy, hogy a Pál utcaiakkal járok egy osztályba. Persze, nem utálkoznak, rendesek velem. Inkább a bátyám az, aki nem örül ennek. A másik, amiért nehéz dolog, az az, hogy Feri mindig elvisz a Füvészkertbe, de a szigetre nem mehetek be. Valószínűleg azért, mert az ellenséggel járok egy osztályba. Na igen, a bátyámnak nem vagyok a szíve csücske.

Ma, délután már a Füvészkertben voltunk. Feri a szigeten várta a barátait, én pedig a tó másik partján ültem és fél fülhallgatóval zenét hallgattam.

Ekkor valaki befogta a szemem, én pedig ugrottam egyet ijedtemben.

– Na, ki vagyok? – kérdezte, mire felkacagtam.

– Márk!

– Eltaláltad. Mi jót csinálsz? – vette el a kezét a szemem elől, és leült mellém a fűbe.

– Egyedül? Semmi különöset, csak zenét hallgattam. Tudod, hogy a hídon nem mehetek át – sóhajtottam.

– Kár, pedig a sziget sokkal érdekesebb.

– Tudom. Olyan szívesen mennék.

– Akkor gyere. Nem értem, hogy ebben miért fogadsz szót a bátyádnak. Ha látni szeretnéd a szigetet, hajrá.

– Átjössz velem?

– Persze.

Kicsit félve léptem rá a hídra, de boldog is voltam. Egészen addig, amíg fel nem tűnt a bátyám a kis híd másik oldalán.

– Léna! Te mit csinálsz itt? Tudtommal az volt, hogy nem jöhetsz a szigetre – sietett elénk a bátyám.

– Miért akarod megtiltani, hogy ott legyek? Mert Bokáék osztálytársa vagyok?! Olyan röhejes vagy.

– Igen, ezért se lehetsz itt. Meg mert lány vagy. Nekünk itt fegyvereink vannak. Te csak foglalkozz lányos dolgokkal!

– Tudod mit? Ha te nem akarsz bevenni, akkor megkérhetem az osztálytársaimat! – csattantam fel, megfordultam, és elindultam a Füvészkert kapuja felé.

A hátam mögül siető lépteket hallottam. Először bíztam abban, hogy Feri jön utánam, de Márk volt az. Nem mintha nem örültem volna neki. Bevallom, tetszett nekem. Mások félnek tőle, de velem mindig olyan aranyos. Például valamikor megengedte, hogy néhány tincset befonjak a borzas hajából.

– Léna, várj kérlek! – kiáltot utánam. Ahogy közelebb ért, láttam, hogy vérzik az orra.

– Mi lett veled? – kérdeztem ijedten.

– A bátyád nem igen örült, hogy neked adtam igazat, plusz... Lehet valami olyat mondtam, ami még jobban felhúzta.

– Tessék – adtam neki két papírzsepit.

– Kösz. Akkor most tényleg elmész?

– Igen. Mikor elkezdték ezt az egészet, Boka már akkor mondta, ha szeretnék csatlakozni, szóljak. De nyugi, fogunk még találkozni. Amúgy mit is mondtál a bátyámnak, hogy kiakadt?

– Azt, hogy kedvelem a drága kicsi húgát. Erre mérges lett, és behúzott egyet.

– Tényleg kedvelsz? Mármint tudod, úgy?

– Igen, úgy – mosolyodott el, majd miután úgy ítélte, hogy az orra rendben van, kidobta a zsebkendőket. – Hiányozni fogsz innen – sóhajtotta, majd adott egy puszit a számra, én pedig totál elpirultam.

– Köszi. Majd írok. Szia – mosolyodtam el, és megpusziltam az arcát.