✔️NaLu - Az Én Szellemem.✔️ [Befejezett]✔️

4. fejezet

Natsu:

Ott álltunk Lucy lakásán az ablaknál. Lucy átölelt és kapaszkodott belém.

- Ugye nem tűnsz el többé?- nézett fel rám, kipirosodott szemekkel.

- Nem fogok! Ígérem!

- Köszönöm!

Észrevettem, hogy odakint már lement a nap. Pedig a csillagszellemek világában még délelőtt volt. Tényleg máshogy telik az idő...

- Fáradtnak tűnsz... nem akarsz lefeküdni? – kérdeztem.

- Nem!- vágta rá - Félek! Mi van, ha miután felébredek, te megint nem leszel velem?

- Nem kell félned! Nem megyek sehova. – simogattam meg a fejét.

- Biztos?

- Hogy bizonyíthatom be?

- Aludj velem!

- M-mi? – hirtelenül ért a válasza és ez meg is látszott.

Éreztem amint az arcom egyre pirosabb lesz. De láttam Lucy barna szemeiben, hogy nem viccből mondja ezt nekem. De mégsem akartam elhinni.

- L-Lu-Lucy te ezt most komolyan mondtad?

- Igen...

- D-de máskor sosem engedted...

- Most más a helyzet... – rajta is megjelent egy kis pír - Azt akarom, hogy mellettem maradj!

- R-rendben... – adtam be végül a derekamat neki.

Bár ha így néz rám akkor nem tudok neki nemet mondani.

Lucy:

Felhajtottam a takarómat az ágyon. Bemásztam és Natsu is követett.

Natu:

El sem hiszem... Ennyire fél, hogy nem leszek mellette, mikor felébred? De én sem akarom elveszíteni. Mindent meg fogok tenni, hogy vele maradhassak!

Lucy:

Odabújtam hozzá. És megnyugodtam. Érzem, hogy ott van.

- Biztos vagyok benne, hogy reggel is itt lesz majd velem.

És igazam is lett. Mikor kinyitottam a szemem már kora délelőtt volt. A nap már elég magasan járt, hogy be tudjon sütni az ablakomon. Natsu még mindig ott feküdt mellettem. Sose láttam még ennyire közelről mikkor alszik. Ekkor tűnt fel, hogy ha jobban megnézem, akkor átlátok rajta. Tényleg szellem... Megérintettem az arcát, amitől kinyitotta a szemét

- Lucy...

- Bocsi nem akartalak felkelteni

- Semmi baj. Látod, itt vagyok nem mentem sehova!