✔️NaLu - Az Én Szellemem.✔️ [Befejezett]✔️

13. fejezet

Natsu:

A tömeg megint kiabálni kezdett. Lucy nagy levegőt vett.

- FOGJÁTOK MÁR BE!!!!

Ekkor elhallgattak.

- ÉN AZÉRT JÖTTEM HOGY ELTAKARÍTSAM CEREBRUMOT!

- Micsoda? – nézett rá mindenki döbbenten.

- Nem a barátom, hanem az ellenségem! Azért keresem, mert elvette tőlem azt a személyt, aki mindennél fontosabb számomra és addig nem kapom vissza míg Cerebrumot le nem győztem!

- Lucy... – suttogtam.

Az emberek hallgattak.

- Kérlek titeket, hogy adjatok nekem esélyt arra, hogy visszaszerezzem ő! Tudnom kell, hol van az a szemét! – szeméből ismét előtörtek a könnyek.

Nem is csoda hiszen most először mondta ki azt amit még előttem sem mert.

Eranon vezetője előre lépett. Lucy letörölte a könnyeit.

- Sajnálom, hogy nem hallgattunk meg korábban. Ha tudtuk volna, hogy miért küzdesz, akkor nem bántunk volna úgy veled.... Sajnáljuk! – mélyen meghajolt Lucy előtt és a többiek is követték a példáját pár pillanattal később.

- Köszönöm, hogy meghallgattak végre. Most már segítenek?

- Igen... –egyenesedett fel- Gyere velem!

Lucy:

Elvitt minket a házához. Takaros kis épület volt nem gondolná elsőre az ember, hogy a vezető lakik benne. Leültetett egy asztalhoz ő velem szemben ült le. Natsu az ajtó mellett támasztotta a falat.

- Tényleg nagyon sajnálom, hogy olyan gorombán viselkedtünk veled.

- Ez enyhe kifejezés! – mordult fel Natsu.

- Nem tudhatták... – mondtam egyszerre a vezetőnek és Natsunak is felé pillantva, hogy megnyugtassam kicsit.

- Már így élünk egy ideje és már nem bízunk a mágiában úgy, mint régen.

- Kérdezd meg miért! – szólalt meg társam megint.

- Miért?

- Cerebrum kísérletezik, a városon ezért van itt ennyi furcsa állat. De nem csak erről van szó. Számtalan bajt hozott mióta itt van. Időről időre eljön, hogy rajtunk próbálja ki az új varázslatait.

- Ez rettenetes! – döbbentem meg a hallottakon.

- És miért nem mennek el innen? – kérdezett a mögöttem álló fiú.

- Igaz... miért nem hagyják itt a várost? – ismételtem kérdését.

- Mert nem tehetjük. Azok, akik itt voltak, mikor először megjelent azok nem tudták többet kitenni a lábukat a városból.

- Mi?? – döbbent meg Natsu is.

- Valósínű egy mágikus akadály. És béklyó. – gondoltam tovább a hallottakat.

- Igen meglehet. – értett velem egyet a társam.

- Senki sem jött a segítségünkre. A nép pedig elkezdett félni a mágusoktól. Azt hittük mind ilyen.

- Ezért akartak rátámadni Lucyra? – lépett közelebb Natsu a vezetőhöz úgy mint aki mindjárt felrobban.

- Elég lesz! – emeltem elé a kezemet és rá néztem.