Barátságból szerelem [Yuri On Ice] /Befejezett/

2.fejezet

-Ezt nem gondolod komolyan, ugye?! Ennél hibbantabb ötleded még nem volt! Én mint a Ti fiatok!? Még viccnek is rossz! -undorodtam el
-Pedig igaz! Adoptálni fogunk téged Yurival- mosolygott rám
-Ahoz a nagyapám beleegyezése kell és ő nem fog beleegyezni! Gyűlöli a melegeket! Úgy mint én!
-Dehát te is az vagy...
-ÉN!? ÉN MELEG!? TE MAG VAGY HIBBANVA!!!- akadtam ki teljesen majd hagytam el a szobát
-Legalább ezt is megtudtam- mondta Otabek a "falnak" dőlve
-Te ébren vagy?
-Szerintem mindenkit felvertél a kiabálásoddal
-Bocs de ez adoptálni akar engem, hogy ne mehessek el veled Kazakasztánba!
-Értem és ez miért is baj? Úgy tudom, hogy "ki van zárva, hogy elmenj egy olyan koszfészekbe mint Kazahasztán"
-Hogy mi?! Ezt ki mondta neked?!
-Victor azt mondta, hogy ezt te mondtad nekik ebédnél
-Megölöm az a vén hülyét! Figyelj Beka én ilyet nem mondtam! Victor találta ki mert nem akarja, hogy elmenjek veled!- válasz nélkül vissza ment a szobámba

Kimentem az épületből és elindultam egy sétára

-Yuracka! (bocs ha nem jól írom)- sipítozta egy lány akin macskafül van

Basszus! Egy rajongó! Ezek csapatban szoktak lenni szóval jobb ha futok!
Elrohantam de ahogy hátranéztem egy csomó lány volt a nyomomban
Basszus! Ezeket nem tudom lefutni! Ezek túl gyorsak!

Hirtelen feltűnt Otabek és felrántott magamögé a motorra

-Miért segítesz rajtam ha nem hiszel nekem?- nem válaszolt csak vezetett

Csendben haza mentünk
Mikor beléptünk Yuri odarohant és megölelt

-Szálj le! Utálom az ölelést és ezt te is nagyon jól tudod! -feszegettem le magamról
-Bocsánat- engedett el

*Narrátor szemszög*
Yuri elkezde kérdezősködni, hogy hova ment, miért ment, minek ment, nem történt-e baja, történt-e valami az úton... stb.
Yurio válaszok helyet csak annyit mondott

-Ki kellett szellőztetnem a fejem!- azzal elment a szobájába és elkezdett pakolni
-Mit csinálsz? -lépett be Otabek
-Elmegyek korizni! Csak ott tudok lehiggadni!
-Elviszlek
-Nem! El megyek egyedül! Nem kell, hogy folyton velem legyél- ez megütötte Otabek érzéseit de nem mitatott semmilyen érzelmet
-Ahogy akarod

Yurio elment és útközben szólt Yuukonak is aki beleegyezett, hogy ott legyen
Mikor odaért elmondta Yuukonak mi történt ő pedig csodálkozott azon, hogy Victor ilyet tett
Mikor ezt kitárgyalták Yurio felment a jégre és elkezdte egyik régebbi koreográfiáját de minden ugrást elrontott
Yuuko figyelte őt egész végig majd ahogy meghallotta az ajtót egyből odament

-Elnézést de már- ahogy meglátta kinek mondja egyből megakadt a szava
-Bent van, igaz? -kérdezte Otabek
-I-igen de én a helyedben nem mennék be
-Hogy érted?
-Én is csak akkor megyek be hozzá ha történik vele valami. Tudja, hogy figyelem de nem közvetlen a jég széléről szoktam
-Tehát te nézed őt de nem a pálya széléről?
-Igen. Gyere. Láthatod őt csak nem a pálya széléről

Yuuko elvitte Otabeket a megfigyelő terembe ami a nézőtérnél van

-Ez fura... Yura sosem ront el ugrásokat
-Nem ismered őt úgy mint én. Nekem mindent elmond és én ezt nem adom tovább. Olyan ő nekem mint egy kistestvér akit minden ki imád de ő mindenkit utál
-Mindent elmond neked?
-Igen... ma ez a harmadik alkalom, hogy itt van. Reggel Victor miatt volt itt, délben pedig... hát...
-Miattam?
-Igen... most pedig mindketőtök miatt (Victor, Otabek). Ha ideges vagy dühös mindig ide jön de olyankor semmilyen ugrás nem megy neki
-Miket mond rólam?- nézett Yuukora Otabek
-Megígértem neki, hogy senkinek nem mondom el, sajnálom de ezt be tartom
-Megértem
-TE JÓ ÉG!- Yuuko kirohant majd a pályára rohant

-Yuri! Yuri! Kelj fel! Mond, hogy nem haltál meg! -meghallja ahogy Yurio szuszog- Csak alszik? Habár jobb mint az, hogy meghal!
-Mi történt -ment a oázis széléhez Otabek majd mikor meglátta Yuriot átugrotta a korlátot és odarohant (jégen lehet eggyátalán rohanni?) hozzájuk
-Csak elaludt, habár egy ilyen nap után nem is csodálom
-Miért?- vette fel Yuriot a karjaiba
-Egész nap aggódott ideges volt és még Victorék is piszkálták
-Aggódott?
-Igen... azt mondta, próbált téged hívni de nem vetted fel, próbált rád írni de meg sem nézted
-Az azért volt mert a gépen voltam. Meg akartam lépni azzal, hogy idejövök és velem jön Kazahaztánba de Victor azt mondta hogy Yurának esze ágában sincs Kazahaztánba menni és mikor rákérdeztem azt mondta Victor hazudik. Ez összezavart és inkább nem mondok semmit neki mert a végén még megbántom
-És te kinek hiszel? Victornak vagy Yurinak?
-Yu -elakadt a szava
-Tehát Victornak jobban hiszel

Otabek csendben maradt és lerakta Yuriot egy padra a feje alá pedig berakta a pulcsiját(Yurioét) had pihenjen

-Megvárod amég felébred vagy elmész?
-Megvárom
-Ahogy gondolod de én bezárlak titeket. Ha ki akartok menni kapcsoljátok le a lámpákat, a pulton hagyom a hátsókijárat kulcsát. Ha elmentek akkor zárjátok vissza az ajtót és a kulcsot holnap hozzátok vissza
-Rendben

Yuuko elment és bezárta őket
Otabek várt és várt de végül ő is elaludt
Mikor Yurio felébredt látott egy árnyat fölötte

-Mi a- valaki befogta a száját

Mikor már nagyjából látott meglátta Jean-Jacques Leroy-t fölötte
Megrugta az oldalát így JJ leszált róla és fel bírt ülni