Barátságból szerelem [Yuri On Ice] /Befejezett/

11.fejezet

-Yura... ezek nem a terhesség jelei?
-Az kizárt!
-Hát... ide az van írva Ha a nő reggelente rosszulléttel ébred, evési zavarai vannak és néha hangulat ingadozása van akkor nagy valószínűséggel terhes
-Már az elején elrontottad! Ha a NŐ! A könyved nem ér semmit!
-Az lehet hogy nőt ír de Victor is teherbe ejtette Yurit...
-Nem... nem! Nem! Nem! Ez mind a te hibád! Ez alkalommal kihasználtál!!!- elkezdtem sírni és dühös voltam
-Miért hiszed mindíg az hogy kihasznállak?!
-Mindíg mikor depis állapotban vagyok akkor letámadsz! Erősebb, idősebb és nagyobb vagy nálam! Még a ribanc barátnőd is idősebb nálad
-Mi?! Nekem nincs is-
-NE HAZUDJ NEKEM!!! KI RAKTAD INSTAGRAMRA!!!
-Yura az nem igaz! Nekem nincs barátnőm! Volt egy de ő dobott engem egy másik pasi miatt!
-Tünj el a szemem elől- mondtam lehajtott fejjel halkan
-Yu-Yura
-AZT MONTAM TŰNJ EL A SZEMEM ELŐL!!! MEG SE LÁSSALAK OROSZORSZÁGBAN!!! HÚZZ VISSZA KAZAHASZTÁNBA A RIBANCAIDHOZ!!!
-Ahogy akarod! De a gyerekhez nekem is közöm van!- azzal elment

Teljesen ki vagyok...
A nagyapám nemrég halt meg
Terhes vagyok pedig férfi vagyok
Otabek... Otabek... Otabek pedig Otabek...
Nem tudom mit kéne tennem... egy férfinak valahogy ki lehet kapartatni a gyereket?
Kitől kéne tanácsot kérnem? Kinek mondjam ezt el?
MIT KÉNE MOST TENNEM?!?

Összekuporodva sírni kezdtem mert nem láttam jobb lehetőséget
A sírás álomba nyomott és megint hányingerre keltem fel
A napokból hetek a hetekből hónapok lettek
A hasam egyre nagyobb... Otabeket azóta az este óta nem láttam
Edzésre sem mentem azóta... próbálnak hívni de nem veszem fel...
Yurinak el kéne mondanom... hisz ők már ebben benne vannak...
Felhívtam és csodálkozott a hívás miatt

-Yurio? Hogy hogy hívsz? Ez nem vall rád
-Van egy nagy gondom... és csak veled tudok róla beszélni
-Oh! Mi történt?
-Gyere el egyedül Oroszországba! Victort és a kölyköt hagyd otthon...
-Mi-de miért?
-Ha már oroszban vagy akkor Pétervárra gyere... most itt lakom...
-Rendben... majd szólok Victornak
-Még a héten gyere ide...- azzal leraktam

Ez volt a legrosszabb döntésem de nem tudok mást tenni... tehetetlen vagyok...

Két nappal később Katsudon megjelent
Bekopogott

-Yurio! Itthon vagy?
-Igen... gyere be... nyitva van...

Bejött levette a cipőjét és a kabátját majd beljebb jött

-Öhm... hol vagy?
-A nappaliban de inkább megyek én

Odamentem és amint meglátott nagyon csodálkozott

-Ne is kérdezd...
-Pedig nagyon meg akartam kérdezni
-Otabek volt...
-És ő most-
-Elküldtem...
-Hogy?!
-Miután kiderült elküldtem azzal, hogy nem akarom többé meglátni... mostmár tudom, hogy ez nagy ostobaság volt...
-Hát igen... terhesség alatt jobb ha van melletted valaki... bárki
-Ezért hívtalak ide... te hogy bírtad ez?
-Hát... nekem ott volt Victor és mindenben támogatott... igazából nem is volt nagyon nehéz csak nem jártam ezdéste és versenyre
-Az nálam is meg van... a házból sem mozdulok ki... itt szoktam lenni a nap 24 órájában...
-Ez nem valami egészséges!
-Az lehet de én nem fogok kimenni így...
-Egyépként... hanyadik hónapban vagy?
-Holnap után leszek a 7.hónapban
-Tehát még van 2hónapod... az sok...
-Eddig kibírtam... az a 2hónap nem olyan sok már...
-Miért nem hívod vissza?
-Mintha nem próbáltam volna... ez bonyolult... azt hiszem ő is dühös rám...
-Pontosan miket mondtál?
-Azt hogy folyton kihasznál és hogy megcsalja a barátnőjét velem... aztán visszaküldtem Kazahasztánba a ribancaihoz...
-Milyen barátnőjét?

Előkerestem a telómat és megmutattam neki a képet

-Yurio... ez a kép 2éve készült...
-Mintha nekem nem tűnt volna fel!
-Te szoktad nézni a posztjait?
-Igen szoktam!
-Biztos?
-Szoktam de már egy ideje nem néztem rá...
-Az kár! A legutolsó posztja az volt, hogy "elhagyott az igazi" és a közös képetek volt ott
-Ezek szerint most dühös rám...
-Nem hiszem
-Akkor miért nem veszi fel a telefont?!
-Nem tudom...
-Mindenhol próbáltam elérni de sehol nem tudtam! Írtam, hívtam de semmi!
-Lehet hogy el kéne menned hozzá...