Barátságból szerelem [Yuri On Ice] /Befejezett/

7.fejezt

*Yuuri szemszöge*
Otabek és Yurio elsétáltak én pedig felvakartam Victort a földről és az ágyra fektettem

-Yuuri~
-Ne Yuuriz itt nekem! Te tényleg megfenyegetted Otabek Altint?!
-Nem akarom, hogy elvegye tőlem a fiamat!
-Igeza volt Otabeknek! Csak azzal törődsz hogy ott legyen veled de az már nem érdekel mit gondol vagy mit érez! -fogtam magam és ott hagytam

Amint kiléptem az ajtón elkezdtem sírni azért mert ezt tettem és rájöttem, hogy Victor sem tökéletes de ez túl üt a határon

*Victor szemszöge*
Mit tettem? Én csak azt akarom, hogy Yurio velünk legyen boldog és nem pedig egy holmi utcaseprő DJ-vel! Így ennek nem lesz jó vége! Yuuri nagyon furán viselkedett! Így még sohasem beszélt velem... lehet hogy igazuk van és csak magammal törődöm? El kéne engednem Yuriot? Vagy mit tegyek? Ha abba sem tudok beletörődni, hogy Otabek és Yurio szeretik egymást akkor mit lesz ha összeházasodnak és gyerekük lesz? Várjunk... az képtelenség hogy gyerekük legyen!... vagy lehetséges? Két férfinak lehet úgy gyereke, hogy nem adoptálják hanem ők hozzák össze?
Eltértem a témától!
Meg kell békélnem a gondolattal hogy eggyütt vannak különben mind kettő Yurit elveszítem!

Leszálltam az ágyról és átmentem Yurio szobájához ahonnan nevetés hallatszott
Bekopogtam majd benéztem óvatosan
Mikor megláttak mind a ketten sóhajtottak egyet-egyet
Bementem és becsuktam az ajtót

-Mit akarsz!?- förmedt rám Yurio- Mert ha megint fenyegetőzni akarsz akkor lehet kisétálni
-Nem azért jöttem...
-Akkor miért?- rakta keresztbe karjait Otabek
-Bocsánatot kérni jöttem! Belátom hogy nektek volt igazatok és én egy önző ember vagyok aki csak azzal törődik amivel akar de másra nem figyel
-Magyarán rájöttél milyen ember vagy!
-Mondhatjuk így is...
-Nos, Beka? Megbocsájtsunk ennek a vén szenilisnek?
-Még ne! Kap egy esélyt de ne!
-Rendben! Ez tetszik!
-Csak az ötlet tetszik vagy az is aki kitalálta?
-Talán a kitaláló is tetszik egy kicsit
-Biztos vagy benne hogy csak kicsit? -Otabek megcsókolta Yuriot
-Ezt hagyjátok akkora mikor kimentem!
-Akkor menj ki te idióta!- mondta Yurio a csók közben

Nem kellett kétszer mondani és már kint is voltam
Beszéltem Yuurival is ő is megbocsájtott

*Yurio szemszöge*
Miután az öreg kiment Otabek próbálkozott a csóknál többel is de nem nagyon engedtem

-Ez kihasználás! -mikor kimondtam Otabek elvette a száját az enyémtől
-Miért lenne az? Nem történt semmi olyan veled! A cicáddal igen de az nem te vagy
-Mert az Én cicám volt! Az Én családtagom! Tehát Velem történt ez!
-Te minden pillanatot el bírsz rontani -fogtam magam és az ajtóhoz mentem
-Elmegyek innen! Majd jövök ha lesz kedven! -azzal el is mentem a szobából ki a szobák között ki a nappaliból elmentem a Hasetsu Gyógyfürdőből

Útközben felhívtam Yukot, hogy beszélnem kell vele négyszemközt és azt mondta most fog zárni szóval menjek nyugodtan

Elmentem oda és Yuuko szeme láttára sírni kezdtem... kicsit sem volt kínos
Elmeséljem neki mindent ami történt

-Yuri én nem is tudom mit tehetnél! Ha Victorral maradsz az neked nem jó, ha pedig elmész Otabekkel az meg Victornak nem jó... ráadásul most össze is vesztetek egymással... te vagy a legnagyobb jégkorcsolya legenda de veled történik a legtöbb gond...
-Nem bírom! Vissza akarok menni a nagyapához! De ha ezt megpróbálom akkor vagy Victor jön értem vagy valakivel visszaküledet!
-JJ!?- kérdezte rémülten Yuko mire felkaptam a fejem
-A Hercegnő sír?- furamód most aggodalmat hallottam a hangjában és nem aroganciát
-Már csak te hiányoztál! Ez a nap ma már nem lehet ennél- hirtelen dörgött egy hatalmasat az ég amire megugrottam
-Hát ez bizony szakad! -nézett ki az ajtó ablakon JJ (ajtó ablakon= üvegajtón)
-JJ...
-Hallgatlak
-Ezt soha az életemben nem fogom tőled többet kérni de...
-De mi?
-Haza vinnél... magadhoz?