A falka |Befejezett|

7. Séta

Miután Emilyit sikerült megnyugtatnom elindultunk a vonat másikfelén lévő erdőbe. Nagyon szép volt. Tiszta és csendes. Csak a madárcsicsergést és a szellő suhogást lehetett hallani. A farkasok vezettek minket, mivel ők jártasabbak voltak erre felé. Egyre mélyebbre és mélyebbre mentünk, bár nem igazán vettem észre, mivel a gondolataim teljesen máshol jártak. Azon agyaltam, hogy mi lehetett az a hang a vonaton, ami nem illett oda, de nem jöttem rá. Végül feladtam és gondolataimban megkérdeztem a farkasom:
Hallottad azt a különös hangot a vonaton?
Nem voltam benne biztos, hogy hallotta azt a hangot, hisz'  ő nem jött fel a vonatra, de azért inkább megkérdeztem.
Igen - hallottam a válaszát, ami elég közönbösnek tűnt.
-Mi volt az? - kérdztem meg tőle kimondva a szavakat.
-Tessék? - kérdezte húgom élettelen hangján.
-Sakival beszélek.
-Kivel?
-Sakival. A farkasommal - mutattam az előttem baktató farkasra.
-És mit jelent a Saki?
-Fekete.
-Ez a neve? - fintorgott.
Ez a nevem? - gondolta.
-Egyikőtöknek sem tetszik?
-Nem! - mondták majdnem egyszerre. Vagy is a húgom mondta, Saki meg gondolta. Na mindegy.
-Jó egyelőre ez lesz. Örüljetek, hogy adtam neked nevet.
-Végülis ez már egy jó jel - monda a húgom. -Egyébként a Saki milyen név?
-Indián - feleltem.
-Mióta tudsz te indiánul? - esett le az álla.
-Nem tudok - vontam meg a vállam. -Csak pár nevet.
Láttam a húgomon, hogy hallgat, ezért elmeséltem neki honnan tudok indián neveket. A történet igazából, csak annyi, hogy egyszer nagyon unatkoztam. Felmentem a netre és úgy döntöttem, hogy nézek pár idián nevet és bemagolom. És az, hogy ez az ötletem honnan származik? Engem mindig is érdekeltek az indiánok. Különlegesnek tartottam őket. Sokat olvastam róluk, utánnuk nézetem, meg ilyesmik.
-A farkasomra milyen név illene? - mutatott sárgás-barna farkasára.
-Okamvhouerst vagy okannouherst. Mindkettő azt jelenti, hogy sárga farkas.
Elhúzta a száját, amiből mindjárt gondoltam, hogy nem tetszik neki a név.
-Nem tudom, hogy te milyennek látod a farkasom, de én biztos, hogy nem sárgának - tiltakozott a név ellen.
-Sárgás-barnának látom.
-De hát ő vörös! - csattant fel.
-Nyugi hugi! Ha más nevet szeretnél, akkor mást keresek az agyamban okis? Tudod, hogy itt minden van, ami csak kell - kocogtattam meg a halántékom és küldtem felé egy hollywoodi mosolyt. Erre csak elfintorodott.
-Akkor milyen nevek vannak még? Vagy netán... Jaj ne! - tettette az ilyedtet -Talán kirepült az a 200 IQ a fejedből és most full hülye vagy? - gúnyolódott Emily.
-Farkasok! Bemutatom Emilyt a falka pocsék humoristáját!
A kölykök hirtelen megálltak és megfordultak. Mind a hárman (beleértve a húgom is) döbbenten néztek rám. Először nem fogtam fel, hogy mit mondtam, meg hogy miért néznek rám. Értetlenül néztem vissza rájuk, és akkor leesett. FALKÁNAK neveztem a... Hogy is mondjam... A csapat, névnek talán megfelel.
Beharaptam az alsó ajkam és vártam, hogy felócsúdjanak a döbbenetből.
-Te tényleg falkának nevezted ezt az egészet? - "vonult" végig az összes tagon a keze Emilynek. Óvatosan bólintottam, és résnyire össze húztam a szemem várva a lecseszést. De nem történ ez. Helyette a húgom a nyakamba ugrott, amitől én hátra tántorodtam és kishíján elestünk.
-Ez nagyszerű Shara! Így tovább!
Nem igazán értettem, hogy miért gratulál, de viszonoztam az ölelését.
-Nem tudom, hogy mit kell ezen gratulálni, de köszi.
Közbe leszállt rólam és folyamatosan vigyorgot, mint a tejbetök. Mellőlem ( mivel most, ugye a húgommal álltam szemben) izgatott lihegés, és hangok jöttek.
Hadd öleljelek én is meg! Annyira ügyes vagy! - lelkendezet Saki.
-Álmodik a nyomor. Nem igazán szoktam kifejezni azt, ha valakit nem bírok. Még gondolatban sem. Szóval nem ölelhetsz meg! Különben is, csak feldöntenél és végig nyalnád az arcom, amit, ha lehet, most kihagynék. Főleg a sebem végett - emlékeztettem a kölyköt. -Ha már itt tartunk, hogy egy falkát alkotunk, akkor megkérdezhetném, hogy ki az alfa?
Amint elhagyták az ajkami az utolsó szót, egyből rám mutattak. Nem örültem neki. Sosem szerettem parancsolni (csak néha), és a középpontan lenni. Amint elkeztem nekik mondani az ellen érvem, egyből tiltakozni kezdtek. Talán már fél óra is eltelhetett, mire beadtam a derekam.
-És ki a béta? - kérdeztem tőlük. Ezt a mondatot még a Tiwiligth-ból szedtem.
-Senki - jelentette be Emily.
Nagyszerű! - gondoltam, és forgattam a szemem. Tovább mentünk, miközben én vissza tértem arra a témára, amiből indultunk.
Saki! - szólítottam meg farkasom, gondolataimban.
Hümm? - nézett maga mögé, ahol én kullogtam.
Mi volt az a hang, ami a vonatban volt?
Valószínűleg róka. Bár nem tudom, hogy mit keresett ott...
Nem fejezte be a mondatot, amitől, csak kíváncsibb lettem.
Mert? Miért baj az, ha ott volt?
Először nem válaszolt, amiből tudtam, hogy egy olyan témát érintettem, amihez semmi közöm. De végül elmondta:
A ragadozó állatok és a növény evő állatok más-más megyébe tartozak. Egy megyében egy hús és egy növény evő állat faj tartozik. Tehát....
Tehát... - sürgettem.
Tehát ennek a rókának nem lett volna szabad itt lennie.
Ezt nem értem - ráztam meg a fejem.
Tudod mi az a megye?
Bólintottam.
Na! Most is egy megyében vagyunk. Ebben a megyében, mi vagyunk farkasok, és rajtunk kívül, még őzek vannak. A rókák a szomszédos megyében élhetnek. Ha valamelyik állat átlépi a határt, és mondjuk a mi földünkre lép, nekünk azt jeleznünk kell az állatok királyának.
Kitört belőlem a nevetés. Ekkora hülyeséget még életemben nem hallottam. Megint megálltam miattuk, csak most ők vágtak értetlen fejet.
-Mi van? - kérdezte a húgom.
-Semmi - legyintettem össze görnyedve és letöröltem a könnyeim. Nem sokkal később tovább mentünk.
És ki az állatok királya? - kérdeztem kicsit gúnyosan a gondolataimban.
Az apám - jelentette be Saki. Eltátottam a szám, és hangosan folytattam: -Az apád a király? - nevettem el magam döbbenetemben. Bólintott. Nem tudtam, mit mondjak, ezért inkább csöndben kullogtam tovább. Később, amikor MÉG MINDIG sétáltunk, Emily törte meg a csöndet: -Akkor tudsz még neveket mondani?
Bólintottam, és elkezdtem sorolni...