Garázs (EXO-BaekYeol)

Meow 8

~Chen~

Mikor végre odaértünk a szórakozóhelyre - igaz, csak tizenöt perc késéssel és egy Beton kakival az autómban - el is kezdtem terelni a fiúkat a színpad mögé a saját hangszereikkel együtt. A cicát a hordozóval együtt letettük az egyik csendesebb részhez, hogy ne kapjon szívrohamot a hangos zenétől.
Beszéltem még pár szót a tulajdonossal, majd elkezdtem terelni a srácokat föl az emelvényre, ahol most valami béna kissrác képzeli magáról, hogy mekkora DJ és nyomassa a szerinte jó zenét.

– N-nem merek... I-inkább haza m-megyek – kezdett el hátrálni Baekhyun.

– Na nem, nem Kicsi! Feljössz velünk és egy hatalmas bulit csapunk! - tolta előre felé őt Luhan, de közben megbotlott a felfelé vezető lépcsőn és eltaknyolt. Így vegye őket komolyan az ember.

– Lu viselkedj! Nem akarok miattad leégni ennyi ember előtt - segítette föl a földről Chanyeol.

– Nyugi Chan, leégsz te magadtól, nem kell ide Luhan - veregette vállon őt Kai.

– Gyerekek, kérlek! Inkább bíztassátok Baeket, mert már csomagolna hazafelé! - fogtam le a fiatalabbat, hogy még véletlenül se lépjen le idő előtt.

És ekkor a többiek letámadták Kicsit, és bíztató szavakat mondtak neki, de ebből persze semmit se lehetett érteni, mert mindannyian egyszerre halandzsáztak, és csak mégjobban megrémült a kis barna.

– NA JÓ, EBBŐL ELÉG! - léptem közéjük és mindenkit próbáltam egy kicsit hátrébb tolni - Mostmár szedjétek össze magatokat, mert ti jöttök. Baek nyugi, jó leszel, csak csináld úgy, ahogy gyakoroltuk és nem lesz semmi gond - szorítottam meg gyengéden vállait és bíztatóan belenéztem szemeibe.

– Igyekszem, m-megteszek minden tőlem telhetőt - emelte föl ökölbe szorított kis kezeit.

– Na akkor indulás spanjaim és cuki kis Baekhyunom - futott föl a színpadra Chan, tettét hatalmas tapsvihar követte és rengeteg lány sikított, ahogy meglátták. A többiek is megindultak, utoljára ballagott az új énekesünk, kicsit még ilyedt ábrázattal.

– Hé kölyök - szóltam utána, mire visszanézett rám kérdő tekintettel - Csak nézd meg mennyien örülnek nektek - mutattam a közönségre - és nézd meg a csapattársaidat - fordultam a srácok felé, akik már viccelődtek a nézőkkel - Mindenki jól érzi magát, hát érezd te is. Énekelj szívből és nagyon nagyot fogtok aratni.

– N-nem fognak utálni, m-mert elvettem Kyungsoo helyét? - nézett rám félve. Szóval innen fúj a szél.

– Figyelj Baek - sétáltam mellé, közben intettem Kainak, hogy még egy kis ideig adják a showt Kicsi nélkül, mire csak egy bólintás volt a válasza - Minden bandának vannak emelkedői és lejtői, nekünk már mindkettő megvolt. Most lent vagyunk a lejtő legalján, de csak veled tudunk felmenni a csúcsra és ott is maradni. Kyungsoo vitt minket a magasba, de ő is lökött le a mélybe. De... Most itt vagy te. És rajtad áll minden.

Monológom után pár másodpercig csendben álldogáltunk, várom, hogy átgondolja magában a dolgokat.

– I-igazad van, én v-vagyok Byun Baekhyun és fel fogom vinni az EXO-t a csúcsra és ott is maradunk! -fordult felém eltökélten, majd a többiek felé nézett, akik közül Chan bőszen mutogatta a kezével, hogy menjen bátran a színpadra.

Baek mosolyogva elindult a lépcsőn, az utolsó fokon még visszafordította fejét és felemelte mutatóujját.

Sok sikert Kicsi, tudom, hogy jó leszel és újra fennt leszünk az emelkedő tetején.