Boldogság (?)

46 3 0
                                    

,,Ha mindig jó a jelen, akkor jó a múlt és a jövő is. Ezért nem engedem a jelent elrontani, mindig harcolok, hogy a pillanatnyi állapot rendben legyen"

Talán most boldog vagyok. Kezdem úgy érezni, hogy minden rendben van velem. Már nem érzem azt az érzelemmentes ürességet, mint korábban.

Eddig mikor kérdezték tőlem, hogy mi a baj? Ordítani tudtam volna a fájdalomtól, mégis mosolyogva mondtam, hogy semmi és, hogy jól vagyok. És tudjátok miért? Mert én sem tudtam, hogy mi a baj! Egyszerűen csak bekattant egy érzés, és lehúzott. Nem volt semmihez, és senkihez kedvem. Boldognak kellene lennem, de nem vagyok az.
Talán ez most megváltozott...

Korábban írtam, arról a bizonyos srácról, akit a suliban láttam.
Elkezdünk beszélgetni és nagyon jóban lettünk. Oly annyira, hogy már megcsókolt és volt közös filmnézős esténk is. Most pedig a pólóját ölelgetve írom le ezt az egészet.
Ámde rettenetesen félek...

Félek az elmúlástól, hogy egyszer ennek is vége lesz és újra összetörök.
Ismét egyedül maradok.

Ezt más érti? Azt amin keresztül megyek. Mert tényleg vannak napok amikor rendben vagyok. Amikor azt érzem, hogy végre levegőhöz juthatok. Nem emésztenek a gondolataim. Mosolygok. Közvetlen vagyok. Kedves. Türelmes. Viszont elég egy perc hogy minden tönkremenjen. És még rosszabbul érzem magam, mint előtte. Ez teljesen felemészt.

És igen!!! Én vagyok az utolsó senkiházi kis elkényesztett kurva, aki körül forog a világ.
Közben meg talán egy kis támogatásra lenne szükségem.

Lehetek én még boldog?

Érzéseim darabjaiWhere stories live. Discover now