"Mi a fájdalom? Egy kettős érzés, ami a legszörnyűbb kínt és legcsodálatosabb élvezetet egybeköti. Rövid életünk során, megtapasztalhatjuk mintkét végletet, aztán eljutunk arra a pontra, hogy már minden érzés ugyanolyan. Fájdalmas, egyszerre ad gyönyört és szenvedést. A végén rájövünk, hogy mind meghalni születtünk. Haldoklunk és az állapotunk napról napra rosszabb lesz és nincs gyógymód. Nincs az a gyógyszer vagy ellenanyag ami megvéd minket az élet nevű halálos vírustól. Végül meghalunk."
Annyira kétszínű vagyok. Mindenkit csak átverek, még magamat is.Minden nap hazudok a családomnak, barátaimnak, ismerőseimnek.
Reggel felkelek, felfestem az arcomra a mosolyom, a sminkem, s úgy teszek, mintha minden rendben lenne. Mosolygok, nevetek, hülyéskedek, de senki nem ismeri igazán a fáradt belső énem. Senki nem tudja, mekkora harcokat vívok magammal nap, mint nap.A gondolatok felemésztenek, vagyis...nem is az. A kimerültség, az hogy feladtam. Minden éjszaka ezt érzem. Nem bírok már aludni. Rettenetesen elfáradtam. Belefáradtam, hogy nappal hazudok a világnak. Gyenge vagyok, tudom jól.
Elkövettem egy hibát. Újra megvágtam magam, de most nem suicide hajlamból, hanem hogy érezzem a fájdalmat, mikor összeér a combom. Elvesztettem az uralmat a testem felett. Van, hogy zabálok, van hogy napokig fastolok, van hogy ezek miatt vágom magam. Ez egy ördögi kör. Annyira vágyom rá, hogy igazán szépnek, de főként vékonynak lássam magam és boldog legyek.
Mennyivel egyszerűbb elviselni a fizikai fájdalmat, mint a lelki gyötrődést. Fejfájás, hányinger, izomgörcs. Ezekre mind van gyógyszer. Ha eltört valamid, irány a kórház. És a lélekre? A magányosságra? Az ürességre, ami olykor bennem lappang?
Nem tudom mi ez. Úgy érzem egyedül vagyok, de vannak körülöttem. Mintha szomorú lennék, de mégsem. Mintha sirnom kéne, de nem tudok. Mintha üres lennék, mégis tele vagyok mindennel.
●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●
Megint tiszta depinek tűnhetek, de nem vagyok az. Tényleg nem önsajnáltatás céljából írom le ezeket.
Nincsen testképzavarom és nem vagyok anorexiás, se bulimiás meg még fene tudja milyen jelzőket kaptam. Jól vagyok, csak ki kellett, hogy írjam magamból a dolgokat.
2019.08.01
ESTÁS LEYENDO
Érzéseim darabjai
De Todo"Dalolj ha belül fáj is, Mosolyogj, ha sírni akarsz, Tanulj meg szenvedni, S akkor boldog leszel"
