|𝐆𝐮𝐧𝐧𝐚𝐫𝐬𝐞𝐧 𝐈𝐬 𝐦𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞𝐫| M&M🌹[BEFEJEZETT]

69.rész

Egyáltalán él még?...

Ez mind miattam van..
Megfeletkeztem a saját anyámról..mennyit szenvedhetett itt,egyedül..
Egyszer se látogattam,s a háta mögött megtettem azt is,aminek nem örültek volna hallóképességei...
Én vagyok a világ legrosszabb gyereke...utálom magam,magamat bűntetem,valami azt súttogja a szívemnek,hogy jól teszem...

Torkom mint egy kemény megfázásnál,kapart és gyötőrt a fájdalom.Levegőt is nehezen vettem,mindenféle sóhajtás nélkül.Egyszer minden elsötétült...

Arra keltem föl,ahogy Martinus az arcomon csók nyomott hagyott.

T-Megérkezdtünk..-ál mosoly befigyel.
H-Okés...-emeltem meg kobakom a válláról,melyre szusszanásom mentén ráhajtottam a fejem.

Az eddig zárva tartott ajtó elénk tárta a lakás tartalmát.Leöltöztünk,s mindenki ment vissza aludni,ám ezek után gondolom nemigen aludt senki.
Hogy honnan veszem?Doriséknál meg nem álló hangok szűrödtek ki.Átprèselték magukat a a folytonos zajok a ház minden kis zugán.Martinus és én se aludtunk,viszont mi pont az ellentétek voltunk a velünk szembe levő helyiségnek.Ültünk az ágyon,mit sem szôlva egymáshoz.Egy pillanat alatt Tinus szorosan hozzám simult,s egy aprô csókot lehelt számra.

Semmi szó,semmi hang,kivétel a már egyre halkulóbb hangjelenségek..egymás csillogó szemébe pislangattunk..
Elmerültem az éjszakai fényben világító,mégis már lassan fekete érzelem tükrében.Iriszei és pupilái azonos színbe olvadva néztek rám..

Észre lehetett venni a kétségbeesettséget,s a sajnálatot irántam..

T-Fáradtnak tűnsz..próbálj meg aludni..ez sok volt most..-susogta,közben már a paplana alá bebújva.

Mosolyogva csúsztam le mellé,mikor átvette két izmos karját törzsemen.Erősen magához húzott,fejét nyakhajlatomba temette.
Álmatlan énemet látván simogatni kezdett,néhol-néhol halvány csókokat hintett tarkómra.Megnyugvást okoz nekem ezzel,mivel tisztába van.Ismer..
Gyengepontomba beletalált..
Ahogy simizett,a fáradtságomat fokozta.Lassan vele szeme vergődtem magam,s egy mosoly maszkot kaptam arcomra.Arcikfejezèsből levettem,hogy nem hiszi el jó létemet.Elfogattam,hogy nem csapom be egy hamar,ezzel egy könnycsepp kiséretèvel bújtam hozzá.
Elcsíptem Martinus utolsó szavait:
"Soha ne sírj babó..veled leszek örökre..."
Ezzel végleg elindultam a túl valóságos álmaim felé..

~Doris szemszöge~

Halii nyusziik!🐰❤
Ne haraudjatok,amiért ilyen későn sikeredett kirakni ezt a részt,viszont mint tudjátok év vége,s bele kell húzni a tanulásba!:(
ha mégis tetszett ez a rövidke rész,akkor⭐💬
SOK ERŐT MINDENKINEK!!AZ UTOLSÓ NAPOKAT KIBÍRJUK!!💪
sziasztok!😘🐰