|𝐆𝐮𝐧𝐧𝐚𝐫𝐬𝐞𝐧 𝐈𝐬 𝐦𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞𝐫| M&M🌹[BEFEJEZETT]

37.rész

Ő viszonozta ölelésem majd fejét beleturta a nyakamba és csak annyit mondott:

"Én is téged..."

Mikor ezt meghallodtam megállt bennem az ütő,teljesen le voltam fagyva.Mikor elengedtük egymást Tinus ezt észre is vette hogy úgy állok ott,mint akit 2 perce szettek ki a mélyhűtőből.

Ti-Holly,mi a baj?jól vagy?-nézett engem elég furcsa arcot biggyesztve magára.

H-m-mit m-mondtál az e-előbb?-és itt szerintem már lángolt a fejem...juhuu...remélem vágjátok mi az az irónia..

Ám a válaszára egyáltalán nem számitodtam..

T-jól hallottad..-húzott közel magához,a kezemet akaratomon kivül is a mellkhsára raktam.
-Szeretlek...

Najó..az előző vöröslő fejem a jelenlegeihez képest semmi volt ahogy Tinus vigyorából leveszem...-.-

...Baszki mennyire szívdöglesztő öcsém!...

T-kösz,sokszor hallodtam már!-kacagott fel,én meg álltam ott mint egy fogyaték akinek fogalma sincs mi folyik itt.Aztán leesett...hangosan gondolkoztam..szerintem ez a szokásommá fog válni...

Ha az előbb égett a pofám akkor most már le is szakatt..hagyjuk..inkább probáltam terelni a témát.

H-amugy..-kezdtem bele mikor már nem nevettünk-miért jöttél át?valami gond van?-kérdeztem kisebb aggodalommal.

T-dehogy.De szerintem ezt nem itt kéne megbeszélnünk.Menjünk haza...vagyis nálatok.-nevetett fel kínosan.

H-igaz.Menjünk.-majd mikor kifele vettük az utunkat a barlang szerűségből csak akkor tünt fel,hogy a tomboló vihar még mindig nem ált le.

Tudni kell rólam,hogy én rettegek a vihartól..viszont ennek van háttértörténete..csak nem nagyon szeretek róla beszélni...
Mikor megálltam a barlang bejáratánál Martinus már tudta mi a gondom,s odaált mellém majd kitört belőle a röhögés.

H-mi van?-kérdeztem értetlenül kémlelve a fiút.

T-egyszerűen nem értelek..-nézett a szemembe mosolyogva,majd ujból nevetni kezdett.

H-miért is?-vontam fel a jobb szemöldököm.

T-a házatoktól végig iderohantál,most meg a kislábujjadat sem mered kitenni!-mondta,mire homlokára csapott.

H-te is tudod jól,hogy miért nem merek kimenni...-lettem hirtelen szomorú,hisz belegondoltam hogy mi is történt azon az átkozott napon,mire egy kis könnycsepp elhagyta szemem világát.

T-jaaaj,ne sírj már..hisz tudod,hogy nem a te hibád volt a halála..-nyelt egyet a végén majd áldogáltunk még ott egy kicsit.

Mikor engedtünk egymás öleléséből,a barlang bejáratának nekidőltem,s néztem ki a még mindig tomboló viharra,mikor Tinus a csuklyámat fejemre dobva vett fel mennyasszony pózba.

H-Tinuus!mit csinálsz?!megőrültél?!-kezdtem kapálozni ijettemben.

T-sshh...semmi baj..gyorsan hazrohanunk,átöltözünk,s megbeszéljük azt,amiért eredetileg átjöttem..-hadarta el,majd ezek szavak után kirohant a zuhogó,viharos ég alá....

Helokaaa!💕
Ne haragudjatok,nagyon sokáig nem hóztam részt!!🙏nagyon lebetegettem és szinte élni sem volt már kedvem és még most is egy kicsit az vagyok..😶
De remélem kápotolni tudlak titeket azzal,ha ma hozok még egy részt,de csak ha akarjátok!😘ha tetszett a rész akkor ⭐+💬
Puszillak!😘
U.I: kommentbe írjátok le természetesen hogy ma hozzak-e még egy részt!♡