|𝐆𝐮𝐧𝐧𝐚𝐫𝐬𝐞𝐧 𝐈𝐬 𝐦𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞𝐫| M&M🌹[BEFEJEZETT]

9.rész

Nem tudta folytatni,mert arra lettünk figyelmesek,hogy Doris korházi gépei elkezdtek sípolni......

Holly és én egyből egymásra kaptuk a tekintetünket..láttam a lányon,hogy olyan fehér,mint a korházi szoba fala..én se lehettem szerintem külömb...nem is tétováztam tovább, Holly maradt Doris mellett,én pedig amennyire gyorsan csak tudtam,rohantam egy orvost keresni...

~Holly szemszöge~

Mikor meghallodtam a gépek sípolását egyből a legrosszabra gondoltam..

Mivan ha..ha ő most..itt egyből ránéztem Marcusra,aki olyan sápadt volt,mintha beteg lett volna...
Mac kiviharzott a szobából hogy szóljon egy orvosnak,én viszont Doris mellé ragadtam..nem mertem egyedül hagyni..a gépek még mindig sípoltak,ezért megnéztem van-e pulzusa..

Nem volt...

Olyan szintű sokk ért mint még soha...
Kész..
Nem igaz,hogy az-az ember,aki születésem óta a legjobb barátom,lehet,hogy most már nincs is velünk..míg én ott pánikoltam,lepergett a szemem előtt minden pillanat,amit ketten,s négyen átéltünk...

Mikor fogattunk a fiúkkal,és ők vesztettek,ezért 24 óráig műkörmöt kellett viselniük és mi mindenféle feladatot attunk nekik közben röhögtünk rajtuk..
Mikor Macnek és Tinusnak születésnapjuk volt és mikor négyes képet löttünk én és Doris belenyomtuk az arcukat a tortába...
Mikor órán véletlenül megdobtuk a tanárt radírral és együtt kaptunk szaktanárit,később szünetbem meg ezen kacagtunk...
Ezek az emlékek nem veszhetnek el csak úgy...
Az életem már nem lenne ugyan olyan nélküle...

Gondolataimból az orvosok mámorítottak ki.Lélegeztető gépre rakták Dorist majd elvitték.
Én és Mac utánuk akartunk rohanni de utunkba álltak anyáék..ők is megtudták...

Miközben rohantunk Macel elém állt Tinus,és belebotlottam...ha Tinus nem ölel szorosan magához valószínűleg összerogytam volna a földön..

T-nyugodj meg!itt vagyok!semmi baj sincs!-suttogta a fülembe...de ez most egyáltalán nem használt...

H-Martinus!ez nem megy!mivan ha meghal?én azt nem élem túl!-kezdtem el pánikolni..sírni akartam...de már az se ment...

T-ilyet ne is mondj!nem fogsz belehalni és Doris is túléli,mert egy erős lány,ahogyan te is!-bíztatott engem,hogy semmi baj nem lesz.

T-jobban vagy egy kicsivel?-mosolygott rám.

H-igen..-mondtam halvány mosolyt szinlelve..mert amugy rohadtul nem voltam jól.

Tinus váltott pár szót Macel,aztán mind a hárman leültünk egy székre és vártunk...

Vagy 5-6 percel később a fejemet automatikusan Martinus válára döntödtem.Később gyönyörű âlmaim zártak magukba...