Bexi-sorozat (idézetek )

Egyszer

'Egyszer azt mondtad, ez a közös harcunk.

Mi ketten mindenki ellen.

Együtt leküzdjük az akadályokat,

Nincs ellenfelünk. Azt mondtad egyszer.

Emlékszem, azt hittem, az álmok útját járjuk,

És ha én letérek róla, elveszünk.

Emlékszem, azt hittem, örökké tart,

És minden megmarad nekünk.

De véget ért. El kell engedj.

Az álmaink szétválnak,

Te maradsz, én megyek.

Véget ért. A holnap még nehéz lesz.

Mégis tudod, hogy így kell lennie.

Te maradsz, én pedig megyek.

Egyszer azt mondtad, felégetjük a hidat.

És továbbsétálunk ketten.

Magunk mögött hagyunk mindent,

És nem nézünk vissza. Így lesz, azt mondtad egyszer.

Emlékszem, azt hittem, elég erősek vagyunk együtt,

Te és én, a világgal szemben.

Emlékszem, azt mondtad, ha egyikünk elesik,

A másik helyette is továbbmegy.

És most véget ért. El kell engedj.

Az álmaink szétváltak,

Te maradsz, én megyek.

Véget ért. A holnap még nehéz lesz.

Mégis tudod, hogy így kell lennie.

Te maradsz, én pedig megyek.

Nincs mit megbánnom,

Ha a döntésem helyes.

Majd építek új álmot

A régi romjai felett.

Nem félek már,

Ha tudom, te vagy nekem.

Amíg te vagy nekem.

És most véget ért. El kell engedj.

Az álmaink szétváltak,

Te maradsz, én megyek.

Véget ért. A holnap még nehéz lesz.

Mégis tudod, hogy így kell lennie.

Te maradsz, én pedig megyek.'