Bexi-sorozat (idézetek )

Késtél

"A mosoly fontos. A legtöbbször őszinte, de van, hogy idegességet, szomorúságot vagy félelmet rejt. De általában azért őszinte."

"Fogalmam sem volt, hogy ki a bánat az a Nagy Márk."

"– Utállak.

– Nem is.
– De igen.
– Mondom, hogy nem. Látom, ahogy rám nézel.
– Nem is nézek rád.
– Ma megcsókollak."

"– Na, mire vársz? – kérdeztem halkan, fél szemöldökömet felvonva, mire Márk egy „rajtam ne múljon" biccentéssel megszorította a derekamat, és magához rántva megcsókolt."

"Az elmúlt hét összes „utállak-mégsem utállak" és „az agyamra mész- na jó, nem is mész az agyamra" vitánk benne volt ebben a csókban, amely egyszerre volt túl sok és mégis túl kevés."

"...kiáltotta a műsorvezető, Márk pedig görcsösen rászorított a kezemre. Viszonoztam a szorítást, elfehéredett ujjakkal fogtuk egymás kezét a színpadon, amikor is a műsorvezető a szájához emelte a mikrofont, én pedig magamban Márk nevét ismételgetve, visszatartott lélegzettel lehunytam a szemem."

"...vagy utálod, vagy kedveled, ez állandóan változik, de egyszerűen nem lehet közömbös iránta az ember."

"– Miért nincs neked boldog számod? – komolyodott el.

– A boldogság nem motivál – vontam meg a vállamat hanyagul. – A boldogtalan embernek legalább mindig van mire vágynia. Ez a legjobb inspiráció."