A maffia angyala 1. évad // Befejezett //

9 / A furi szoba

Máté szemszöge

Éppen mentünk vissza a szobánkba Zsoltival, amikor megláttunk a folyosón egy lányt, aki maga elé bámult. Megfordult, mikor meghallotta a lépteinket. Ismerős volt valahonnan, de inkább nem gondolkoztam, hogy hol találkozhattam vele, mert az fájna a fejemnek.

-Hello! Te ki vagy? - kérdeztem egy szemöldök felhúzással a csajtól.
-Öhm... Lili - válaszolta kicsit félénken.
-És miért vagy itt Lili? - kezdtem el faggatni.
-A negyedik ajtót keresem, mert elvileg ott van-- - kezdte el a mondatát.
-Patrik - fejezte be Zsolt. Merthogy tényleg a negyedik ajtó vezetett Patrik szobájába. Közvetlenül balra volt az én szobám, ami a harmadik ajtóból nyílt.
-Ja - bólintott Lili.
-De Patrik nincs is itt, nem? - kérdeztem Zsolttól, és közben próbáltam utalni, hogy valahogy küldjük el innen, mert ki tudja mit akar a főnöktől.
-Miért akarod elküldeni?? - tudakolta Zsolt. Hát nem hiszem el, ezt most miért kellett hangosan kimondania?!
-Én csak annyit szeretnék tudni, hogy melyik a negyedik ajtó - zárta le Lili.

A lány elfordult, így kihasználtam az alkalmat és elkezdtem Zsolttal vitázni.

-Nem kéne elvezetnünk a főnökhöz. Ki tudja mit akar tőle?!
-Megkérdezem még egyszer. Miért akarod elküldeni őt Máté? - kérdezte Zsolt nagy fennhanggal.
-Azt mi van, ha az ellenségtől jött?! - fakadtam ki, mert már nem bírtam, hogy nem jön rá erre.

Zsolt nem válaszolt, csak a lány felé indult. Engem meg ott hagyott a kérdések között. Ezt az egészet nem értettem, miért akar Zsolt segíteni ennek a lánynak?! Mi van, ha akar valamit Patriktól?! Mondjuk, az igaz, hogy Zsoltnak meleg szíve van, mindenkin megesik a szíve, és segít bárkin.
Pont, akkor kopogtatta volna meg a vállát a lánynak Zsolt, amikor a csaj megfordult. Úgyhogy elég hülyén néztek ki, ahogy Zsolt épp meg akarta kocogtatni a vállát Lilinek, ő meg már fordult. Majdnem el is kezdtem röhögni.
De kezdett ez a Lili egyre ismerősebb lenni. Mintha...mintha a su--

-Bocsi - mondta egyszerre Lili és Zsolt, ezzel kiábrándítva a gondolataimból.
-A negyedik ajtó az a-- - kezdte el Zsolt, de én azon nyomban közbevágtam
-Most te komolyan meg akarod neki mondani??? - kérdeztem.
-Máté, nyugi van! Ok? Elmondom, azt cső. Úgy se fogják tudni, hogy mi vezettük el hozzá - Lili Zsolt mondata után elfordult tőlünk, ahogy megfordult már tudtam ki ő.
-Mi van? Vannak kamerák, te észlény! Aztán meg van szája Lilinek, hogy elmondja - már ordibáltam, csak reméltem, hogy nem jön ki senki a szobájából, mert nem akartam senkivel sem összetűzésbe kerülni. Főleg most, délelőtt, ilyenkor mindenki piál, vagy küldi el a lányt, a péntek este után.

Ekkor vettem észre, a szemem sarkából, hogy Lili bekopogott jobbról a negyedik ajtón, azaz Ádám ajtaján. Erre kinyitotta neki a másnapos Ádám, kicsit örültem neki, hogy az ő ajtaján, mert ő még nem volt, olyan rosszindulatú. Gyorsan Lili mellett termettem.

-Bocsánat a zavarásért, Ádám. Véletlen volt - kértem bocsánatot. De Ádám, csak becsapta az orrunk előtt az ajtaját - Még mielőtt bekopognál a kövi ajtón, megmutatom, hol van Patrik, Lilicske - közöltem vele, mert nem akartam keresztül menni még egy ilyen kínos beszélgetésen.
-Köszi, Máté - mondta Lili szarkasztikusan az orra alatt, még épp, hogy hallottam.
-Honnan tudod a nevem? - láttam, hogy meglepődött. Gondolom, azt hitte, hogy nem hallom, amit az előbb mondott. De tényleg tudni akartam, hogy honnan tudja a nevem.

Mert én rájöttem, ki ő. A neve Kovács Liliána, 10. C-s tanuló. Az apja meghalt, csak az anyukája van neki. Rendes, kedves csaj, már amennyire ismertem. Azt terjesztették, hogy nagyon magába fordult az apja halála után.