A maffia angyala 1. évad // Befejezett //

23 / Anyátlanok barátsága

Rohantam. Mármint rohantunk Mátéval Dylan után.
Miután Földes tanár úr elmondta, hogy Dylan hétfõtõl elhagyja a házát hajnalban, kimentem a terembõl. Akkor láttam, hogy Dylan ott állt valószínūleg az ajtó elõtt, miután kisétált a terembõl, mert amikor kiértem a terembõl, õ akkor kezdett el elsétálni a terem ajtójától.
Ahogy kimentem az iskolából csak annyit mondtam Máténak, hogy majd elmagyarázom, miért kell követnünk Dylant, de elõször fogjuk meg.
A mozi csak 5-kor kezdõdött, szóval volt idõnk. Fõleg, hogy Máté elõre megvette a jegyeket.

-Dylan állj meg! - kiabálta Máté.
-Dylan, csak beszélni szeretnénk! - kiáltottam utána.

De hiába, semmi, csak futott tovább. Körülbelül 3 méterre voltunk egymástól.
Dylan átfutott egy nagyobb zebrán.

-Állj meg! - nyújtotta ki elém a kezét - Piros. Csak nézd, melyik utcába fut be.
-Oké - válaszoltam.

A harmadik utcába fordult be. Egy szūkebb utca volt az.
Ahogy zöld lett futottunk tovább.
Befordultunk a harmadik utcába.
Dylan ott állt, a táskájából kivett valamit, majd a sulis táskát eldobta.
Aztán a fejéhez emelt egy pisztolyt. A keze remegett.

-Dylan NE! - üvöltötte Máté és közelebb ment.
-Ne gyere közelebb! - szólt Dylan. Hallatszott a hangján, hogy sír.
-Létszi ne csináld! - kérleltem.
-Miért nem, huh? - Dexter megfordult - Mondj okot Lili! Tudod, mit tettem.
-Igen, de Dylan itt mindenki būnös. Ne öld meg magadat, létszi!
-És mégis te mit vétkeztél? - tudakolta.
-Loptam, hazudtam. De azért, mert kértek. Mert kellett. Dylan... Biztos, van okod arra, amit csináltál - mondtam.
-Arra, hogy megölöm az osztálytársaidat? Milyen okom lenne?
-Valaki kérésére tetted? - kérdezte Máté.
-Lehet. Nem mondhatok semmit. Nem. Mert... - kezdte el a mondatot, de nem tudta befejezni, mert már nagyon sírt.
-Akkor úgy jársz, mint Márk? - fejeztem be a mondatát, õ pedig bólintott - Te öltél meg mindenkit? - még egy bólintás - Múlt hét pénteken Milánt te szúrtad le?
-Nem! - kiáltotta valaki mögöttünk.

Hátra fordultunk. Zsolt állt ott.

-Dylan, beszélni akar veled a fõnök - közölte Zsolt és az autóra nézett, ami közvetlenül a járda mellett állt meg, Zsolt mögött.
-Értettem - jelentette ki Dylan és elindult az autó felé.

A pisztolyt eltette a táskájába, majd beszállt.
Zsolt közelebb jött.

-Azt hiszitek, tudtok mindent? - szólt oda nekünk gúnyosan, miután az autó elhúzott - Azt hiszitek, meg fogjátok találni, hogy ki irányítja a szállakat?

Egyre közelebb jött.
Aztán egy gyors mozdulattal bevert egyet Máténak és a hasába rúgott.

-Drága hercegnõ! Azt ajánlom, hogy elõtte tanuljál meg harcolni - adta a tanácsot és, így folytatta - Ja, és jó hajnali órákat! Ma, 3:30, Levi lakásán. Remélem találkozunk! - köszönt el, majd még egyet belerúgott Mátéba, aki erre összeesett.

Gyorsan odamentem hozzá. Mármint Zsolthoz és lekevertem neki egy pofont.

-Nem rossz ütés - dícsért meg - Meg kéne tanítanod harcolni - mondta Máténak - , ügyes csaj.

Még villantott egy gúnyos mosolyt, majd távozott.

-Jól vagy? - szaladtam oda Mátéhoz, segíteni neki felállni.
-Jól - válaszolt - Valamilyen szinten igaza van.
-Miben? - kérdeztem.
-Hogy tanítsalak meg harcolni - közölte.

Így is lett. Az utca, amiben voltunk kiderült, hogy zsákutca, így csak elmentünk a végére és elkezdett tanítani harcolni Máté.
Mire besötétedett már tudtam pár fogást és rúgást.
Elindultunk a plázába és megnéztük a filmet.