I.

98 16 3
                                    

Az útra szőnyegként borultak a rózsaszínű szirmok, és fejetek felett összezártak a cseresznyefák virágzó ágai. Még a levegő is izzó érzelmektől kavargott, és ti ketten csodásan beleolvadtatok ebbe a harmóniába. Akár egy romantikus jelenetnek is beillett volna eme csodás összkép, ha én nem lettem volna ott. Ha nem figyeltelek volna titeket akkor a fák mögül, könnybe lábadt szemmel, talán minden sokkal szebb lett volna.

"Bár sohase ismertelek volna meg!"

Hanabira no NamidaWhere stories live. Discover now