Plátói Vagy Az Is Maradsz!(or Not?)

2.Rész:Idegesítő tényezők

-Jesszusom, hát még én!-vágott fejbe a felismerés.-ebbõl baj lesz.

-Rebi!, Hahoo! Föld hívja Rebekát.-szólongatott Dina.

-Jól van, oké, lehet, ismétlen, lehet, hogy összefutottam vele. De...

-Mii? És milyen?-kérdezte csillogással a szemében.

-Bunkó.- nevettem el magamat, és a fejemet ingatva néztem magam elé, tudva, hogy most mi jön.

-Rebeka! Minden srácra, aki közeledik feléd ezt mondod! Nem is volt pasid mióta ismerlek, sõt,-fokozta-azelõtt sem meséltél ilyesmirõl soha.-vágott felismerõ képet a barátnõm.

-Nem kell barát, ahhoz, hogy nõnek érezzem magam.-tisztáztam ezredjére.

-Te. Jó, Ég. Ugye nem vagy lezbi? Mármint totál rendben van, de arról azért nem ártott volna tudnom. Vagyis..

-Dina, Dina, DINAA!-vágtam közbe a téves históriáknak.-Nem, Nem vagyok lezbikus. Csak még nem találtam meg a Nagy Õ-t.-nyugtattam meg a kicsit elborult Dinámat.

-Huuhh. Akkor jó.-nevettük el magunkat.

A terembe lépve, megpillantottam azt, amitõl egy épp eszû ember álmodni sem merne. 3, ismétlem 3 ,,badboy"-t egy jogi egyetemen. Látszott rajtuk. És persze ott volt AZ is. A barna ,,adonisz" [khm irónia] mellett egy szõke szálkás gyerek, a másik oldalt egy vörös izomtömb. Na szép.

-Te! Dina! Nem ezekrõl volt szó?-böktem feléjük, hogy a vaksi barátnõm is észrevegye.

-Huha, ezt nem hittem volna, hogy 3-an is vannak.-nevettünk össze.

Megpróbáltunk a lehetõ legmesszebb ülni tõlük, azt hiszem érthetõ okok miatt. Említettem már, hogy a sors imád minket? Nem? Akkor most megteszem. Ugyanis a következõ pillanatban, ott teremtek mellettünk.

-Rájöttél már mivan?- pattant le mellém az, akivel már volt ,,szerencsém" találkozni.

-Te vagy az, akinek annyi szabadideje van, egy jogi egyetemen, hogy ezerrel veti magát az élvezetekbe?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Na meg rád!- fordította fel a lapjait.

-Nálad még a föld is mûveltebb.-közöltem egyszerûen.

-Az lehet.-törõdött bele.

-De mégis, csak úgy kíváncsiságból, mit keresel te itt?-használtam ki az alkalmat, hogy beszélõ viszonyban vagyunk. Vagyis ráfoghatjuk.

-Apám. És ezzel szerintem mindent elmondtam.-nézett rám mosolyogva.

-Igen, ez korrekt válasz. -adtam neki igazat. Még el is hittem.

-Na akkor mikor jössz?-kérdezte komolyan.

-Mégis hova?-bámultam rá értetlenül.

-Hát fel hozzám. Tudod. A földmûvelésre.-kacsintott.

-Huh, kb soha napján. Neked jó akkor?-néztem rá lenézõen.

-Ez valami titkos jelzés a jövõhét keddre?-kérdezte mosolyogva.

-Neked ilyenkor mi jár a fejedben?-kérdeztem már tényleg hitetlenkedve.

-Az hogy, minden nõt megdugni lehetetlen, de törekedjünk rá.- mondva lelkiismeretesen.

-Hát ez egy hamuban sült faszság.- tisztáztam az álláspontomat.

-Jó, akkor felejtsük el, hogy meg sem történt.-nézett maga lé.

-He?-kérdeztem.

-He?-kérdezte Dina is.

Bejött a professzor. Mindenki síri csendben volt.

-Alexander, Adam.-szólt oda nekik a tanár.-mikor lesz kész a kiselõadásuk?-kérdezte.

-Még nincs teljesen kész, de már majdnem elkezdtük!-felelt frappánsan Adam De jó. Ezzel se leszek jóba. Persze gyorsan le is pacsiztak Alexanderrel.

Ez után már csendben telt az óra. Vagyis amíg Alex el nem kezdett piszkálni.

-Mi van?-kérdeztem.

-Mondj már egy napot.-zaklatott tovább.

-Ez bejön a lányoknak?-kérdeztem komolyan, mert úgy hallottam, hogy jaj de jó dumája van. Blee.

-A férfi jutalma a nõ. A nõ jutalma az a tudat, hogy õ a jutalom.-magyarázta, vagyis próbálta magyarázni.

-És te mit tettél azért, hogy jutalmat kapj?

-Néztél már rám?

-Hahaha Haha Ha. De vicces. Leszarom a külsõt.-mondtam komolyan.-Meg amúgy téged is.-mondtam és ezúttal mi pacsiztunk le Dinával, aki a párbeszédet hallgatva kuncogott.

Na itt az új rész, remélem tetszik és , meg vagytok vele elégedve. Köszönöm ha elolvastad.