Plátói Vagy Az Is Maradsz!(or Not?)

4. Fuccsba ment terv

Az ébresztõórám hangos ám kellemes hangjára ébredtem. Hogyan lehet kellemes az ébresztõ? A kedvenc számod állítod be.

Gyorsan felöltöztem, begöndörítettem a hajam, és a táskámat felkapva mentem az ebédlõbe.

- Jó reggelt Rebi!-köszönt legjobb barátnõm, és felém nyújtotta a kávémat.

- Reggelt Dina!-vettem el tõle az isteni lét.-köszönöm.

- Semmi. És van valami terved mára?-nézett rám mosolyogva.

Miután 10 másodpercig néztem rá bambán beugrott. Alexander.

- Uhhh. Semmi. Lerázom.-vontam meg a vállam.

- Te sem gondolhatod komolyan hogy ez csak így menni fog.-nézett rám hitetlenkedve.

- Pedig menni fog.-tettem be a poharakat a mosogatógépbe.

- És hogy akarod csinálni?-kérdezte Dina míg a kocsikulcsot hozta.

- Levegõnek nézem.-álltam elõ briliáns tervemmel.

Dinából, úgy ahogy volt kitört a röhögés.

- Ez most komoly?-kérdezte még mindig nevetve.

- Igen, a számát mindketten letiltottuk, sehol nem ismerõsünk és nem is lesz. Már csak a való életben kell kitiltani.

- Felõlem.-vont vállat még mindig mosolyogva.

Ezután kocsiba pattantunk, bezártuk a házat, és útnak indultunk.

Ahogy odaértünk, már látszott a fogadóbizottság.

- Na készülj fel, Rebi. Alexander, Adam , Dave.

- Látom...

Ahogy kiszálltam az autóból, már rögtön Alex termedt mellettem.

- Letiltottad a számom!-tette a derekára a kezét.

- Most pedig téged tiltalak le. - mondtam nyugodtan, és a vállának ütközve mentem tovább.

- Na, ez szép volt Rebi.-pattant mellém Dina.

- Köszönöm. Látod, mondtam hogy elintézem.

- Csak az elsõ óra jog-és államtudomány. Amire õk is járnak.

- Megoldjuk. Levegõnek nézzük és kész.

Erre már csak nevettünk.

Mikor bementünk az elõadóba, már ott ültek, de mi ügyet sem vetve rájuk, leültünk a helyünkre.

- Nagyon csúnyán otthagytál.- hallottam meg Alex hangját.

Tervhez mérten nem csináltam semmit. Nem reagáltam.

Bár most mondhatnám neki, hogy olyan csúnyán mint te vagy, de nem adom meg neki azt az örömöt, hogy belemegyek apró játékába.

- Szóval így állunk, mi? Már szóba sem állsz velem. - vágta be a mû durcit - Ha így akarsz játszani így játszunk, - mondta, és megcsikizett.

Mondtam már hogy csikis vagyok? De úgy kurvára? Nem? Megteszem. Mert csikis vagyok, kurvára.

Ennek következtében össze vissza mocorogtam, és röhögtem, inkább kínomba, mintsem jó kedvvel, merthogy nm csak mi voltunk ott hanem még jópáran.

- Hagyd abba, Alexander, hagyj már!- próbáltam csitítani magam, és közben szavakat préselni a számon, több - kevesebb sikerrel.

- Úgy szóval, már Alexander így, Alexander úgy. - nevetett ki.

- LÉGYSZIVES, EGY EGYETEMEN VATGYUNKY! - könyörögtem.

- Még szép. - tudta le ennyivel.

Hirtelen bejött a prof. és Alexander odakapta a fejét, ezt kihasználva, felpattantam , és kifutottam a mosdóba.

- Az óra után kijött Dina is, aki még mindig fuldokolt a röhögéstõl.

- Na, látod milyen jó terved van. - nevetett tovább.

- Te csak hallgass, nem is segítettél. És mi tartott eddig?

- Valakinek jegyzetelnie kellett, 2 felé. - nyújtotta át a kis füzetet, táskámmal együtt.

- Kösz, de ez nem mentség miért nem segítettél óra elõtt.

- Te mondtad, hogy ne létesítsünk vele kapcsolatot. ÉN betartottam.-nevetett fel megint, de ezuttal már én is nevettem.

A második óránk római jog, amin szerencsére nem voltak ott, így nyugodtan jegyzeteltünk. Ez a legkeményebb az egész egyetemen.

sziasztok! hosszú ideje nem voltam, elnézést kérek, de itt a rész, ha úgy véled, megérdemlem vote, és komment. véleményeket nagyon várok.