Plátói Vagy Az Is Maradsz!(or Not?)

5. Fél siker

A latin nyelv után ,,szerencsénkre" megint egy olyan óra következik, ahol ők is ott vannak. Mellesleg a legnehezebb tárgy: római jog.

-Najó. Dina. Neked mi az ötleted? Az enyém befuccsolt.-néztem csalódottan előre.

-Hát, őszintén fogalmam sincsen. De nem fogja feladni.-felelte sokat sejtően.

-Akkor az a legjobb ha beülünk az előadásra tőlük távol.

-Igen, ez jó ötlet.

Bementünk a terembe, elhelyezkedtünk középtájt. Elõvettük a jegyzetfüzetünket, és készen is álltunk volna a nyugodt, órai jegyzetelésre. VOLNA. Ez egy kibaszott fontos szó a mondatban, ugyanis már megint mellénk ültek le.

-Hello, most is kirohansz?-kérdezte Alex hatalmas mosollyal.

-Helloszia elrohadtsz?-néztem rá gúnyosan.

-Jaj de nagyszájú valaki. Én nem beszélnék így magammal.-mondta soka sejtõen.

-Szerintem neked sehogyse kéne beszélned magaddal.-oltottam be és ezen Dina is, és a többi srác is nevetni kezdett. Alexander a fiúkra vettet egy ,,Megöllek" pillantást amitõl egybõl elhallgattak.

-Akkor vond vissza a letiltást .-nézett rám komolyan, de a szája sarkában ott bujkált a mosoly.

-Sohaaa -nyújtottam rá a nyelvem. Na még mit nem.

-Na, biztosan észrevetted, hogy aki téged meglát, utánadfordul. Nem kell a szöveg.- beszélt magabiztosan.

Na szófosás idõ van. Éreztem magamban.

-Aki meg téged lát meg, annak a gyomra fordul fel. - itt bejött a professzor- légy szíves ezen az órán hagyj békén. Nehéz tárgy és oda szeretnék figyelni-néztem mélyen a szemébe.

-Csak ha eljössz velem suli után kávézni.-nézett rám komolyan.

Felvontam a szemöldököm, mert eléggé furcsa, hogy pont kávézni hív el, nem le akar itatni meg ilyenek.

-Ígérem, csak egy kávé.-tette fel védekezõen a kezét.

-Oké, de most kuss- szóltam rá.

5 perc múlva Dina egy cetlit rakott elém. Ez állt rajta:

,,Kávézni? Megõrültél? Megfog és berángat a mosdóba"

,,Nyugi, egy kávé amúgy is rámfér. Nem kötelezõ vele egy asztalhoz ülnöm."

-írtam gyorsan a sorokat, gondosan ügyelve, hogy ne vegye észre Alex.

Válaszként csak nevetést kapatam.

Az óra után siettünk kifelé Dinával, csak mert miért ne, de hírtelen egy kéz viszarántott.

-Menjünk kávézni-szólalt meg és elkezdett maga után húzni. Ahogy kiértünk a suli elé, megfogta a kezem, én ezt nem viszonoztam, de nem nagyon zavarta.

-A kávéház nincs messze, 10 perc autóval.

-Csak hogy tudd, ha elmegyek veled , egyik órán sem zavarhatsz!-jelentettem ki.

-Rendben van, de a szüneteket nem adom.

Erre csak egy szemforgatás volt a válaszom.

Megérkeztünk a kocsijához. Merci. Ki gondolta volna.

Kinyitotta a az ajtót, majd beültünk.

-Na , hogy tetszik?-kérdezte egyértelmûen a kocsira utalva.

-Ha azt hiszed, hogy ha meglátok egy jó kocsit akkor egybõl eldobom az agyam nagyon tévedsz.

-Tehát nem Mercis vagy, értem.

-Nem. Én nem vagyok semmijen, nincs egyetlen márka sem amitõl eldobnám magam.-közöltem kimérten.

-Louis Vuitton?

-Túlhype-olt.

-Calvin Klein?

-Túldrága.

-Michael Kors?Erre mit mondasz mikor olyan óra van a kezeden?

-Ajándékba kaptam, érettségi után. Nincs bajom a márkával. Semleges.

-Guess?

-Unalmas.

-Gucci?

-Nem a stílusom.

-Off-White? Givenchy?

-Najó. Ezeket tényleg bírom.

-Na zsír. Mire megérkeztünk csak találtunk valamit.

-De az árakkal akkor sem vagyok kibékülve.-akkor sem hagyhattam, hogy övé legyen az utolsó szó.

Bementünk a kávézóba, Alex leült, én pedig szintén, csak másik asztalhoz.

Tágra nyílt szemekkel nézett.

Odajött hozzám már készültem a vitára, de csak annyit súgott a fülembe, hogy az õ kocsijával jöttem.

Meggyõzõ mit ne mondjak. Hiszen kinek van kedve sétálni szeptember végén? Senkinek. Így hát átültem oda, ahol õ ült eredetileg.

-Szóval amúgy te olyan szép, gyönyörû, szexi, és..

-Te csak meg akarsz húzni.-néztem rá cinikusan.

-És okos is vagy.-nevette el magát.

Mire idejött a pincér mindketten kiválasztottuk a kávét-

-Én egy erõs feketét kérek.-közölte Alexander.

-Én pedig egy fehércsokis latte-t, dupla cukorral.

A pincér szólt, hogy 5 perc és hozza. De jó. Hamarabb is lehetett volna.

-Szóval...van esélyem?-kérdezte.

-Nincs-vágtam rá komolyan. Mert komolyan is gondoltam.

-Nem hiszem el.-ingatta a fejét.

-Nem az én gondom. De ebben biztos lehetsz.

-Az okát megtudthatnám? Azt ne mondd hogy nem vagyok az eseted..