Tegnap után is veled a halálba [YoonKook]

Öｔöｄｉｋ ｒéｓｚ

Yoongi:

Igazából teljesen nem voltam magamnál, amikor ez az idegen kihozott a munkahelyemről. Féltem, hogy mi lesz velem, de mikor a kocsijába ültetett kicsit megnyugodtam, nem nézett ki olyan ijesztőnek, mint első látásra.
Adott egy takarót, gondolom észre vette, hogy már széjjel fagytam. A bárban amúgy sem volt valami meleg, kint meg aztán főleg. A kocsijában közbe beindította a fűtést és pár percen belül felmelegedtem nagyjából.
Mikor az otthonához értünk csak remélni mertem, hogy nem valami gazdag pasi, mert ők tudnak a legszemetebbek lenni. De sajnos ez nem jött össze. Megint egy olyanba botlottam, akinek valószínűleg a pénz elvette az eszét.
Egyenlőre kedves volt velem, lefürödhettem és kaptam ruhákat is meg egy szobát ahol lakhatok.
Egyenlőre nem tudom meddig maradok, félek egy idegennel egy házban lakni, de egyenlőre nincs más választásom. Mostmár se munkám, se lakhatásom nincsen, de még az utcán is jobb, mint azon a helyen. Bele gondolni se merek, mi lenne most velem, ha ő nem jelenik meg és nem ment meg a ketrecből.
Mikor a szobában egyedül hagyott, még legalább kétszer végig tapogattam mindent, mivel nem hittem a szememnek, minden olyan szép rendezett volt.. Egy kis por sem volt sehol. Akár egy szálloda. Óvatosan elterültem az ágyon és magamhoz szorítottam a másik párnát. Egy pillanatra minden olyan rossz lett, sírni kezdtem és nem bírtam elengedni a párnát, csak szorítottam és zokogtam. Hiányzott a családom, a szüleim, mindenki, de soha többé nem láthatom már őket. Újra elöntöttek keserű könnyeim, amiket már alig győztem a párnába törölni, nem akartam, de sajnom nem volt nagyon más választásom.

••

Egy percet se aludtam az éjjel, vártam, hogy végre reggel legyen és ne legyek egyedül, utálok egyedül lenni, mert ilyenkor hangosabbak a gondolataim, mint általában. Felnéztem a faliórára, ami fél hetet mutatott, kitápázkodtam a puha ágyból, de kicsit meghúztam a sebemet, amit tegnap este gondosan bekötözött a vörös hajú férfi. Halk szisszenés után az ajtóhoz merészkedtem és kimentem megkeresni a wc-t. Elindultam a fürdőszoba irányába, gyanítom, hogy annak közelében lesz valahol a mellékhelyiség is.
Sikeresen könnyítettem magamon, utána pedig vissza indultam a már ismert irányba, közben pedig a falon lévő festményeket néztem.
Semmi mozgást nem érzékeltem a lakásban úgyhogy nem nagyon siettem, fájt a lábam is, szóval nem is nagyon tudtam volna most rohanni.
Mikor vissza érkeztem a szobába, folytattam az eddigi semmittevésemet és a plafon bámulását, meg a gondolkozást. A nevéről fogalmam sem volt, mert nem hallottam, még megszólítani sem tudom, hogy megköszönjem neki amit értem tett, remélem nemsokára megtudok róla egy kicsit több mindent.
Nemsokkal később dobogást hallottam valószínűleg a lépcső felől majd egy halk kopogás hallatszott a fa ajtón.
-Bejöhetek? -kérdezte vendéglátóm, amire egy igennel válaszoltam.
Belépett hosszú zafirkék hálóruhájában és leült az ágy végébe. Tökéletesen passzolt a vörös hajához és a tejkaramella színű szemeihez.
Egy nadrágot szorongatott a kezében, amit átnyújtott nekem, hogy vegyem fel. Felálltam az ágyról és magamra húztam a ruhadarabot.
Ő közben végig engem nézett, amikor rápillantottam rögtön elkapta a tekintetét.
-Egyébként téged hogy hívnak? -szólaltam fel kicsit bátrabban.
-Jungkook. De mindenki csak Kooknak hív, szóval hívj nyugodtan Kooknak. -mosolygott fel.
Fura neve van, de tetszik, illik a kinézetéhez.
-Nem megyünk le enni valamit? -ennek hallatán azonnal megkordult a gyomrom, szóval a válaszom egyértelmű volt. Már kicsit maga biztosabban mentem a háznak azon felébe, ahol tegnap este is voltunk, leültem az étkező asztalhoz és vártam, hogy össze dobjon valami reggelit. Tök mindegy mit csinál, csak finom legyen. Valami számomra tök ismeretlen ételt rakott elém, de jól nézett ki. Megvártam illedelmesen amíg ő is helyet foglalt és csak utána álltam neki az étkezésnek.
Rendkívül finom íze volt ennek a valaminek, gyorsan be is vágtam az egészet, utána hátra dőltem kicsit a székben, mert a gyomrom teljesen megtelt.
-Honnan tanultál meg ilyen jól főzni? -tettem fel kérdésemet.
-Édesanyámtól, kiváló szakács volt, én pedig mindig segítettem neki a konyhában.
Szóval egy igazi konyhatündérhez van szerencsém.
Ki sem nézném belőle, mivel első ránézésre egy tökre kiszolgálandó személynek néz ki, aki biztos nem nyúlna a koszos edényekhez meg az egyéb dolgokhoz a konyhában.
Az ilyen ember hogy a fenébe lehet még egyedülálló? Vagy, ha van valakije, miért nincs egy erre utaló jel se a házban? Érdekes.

Mikor ő is végzett, elmosogatott magunk után és magával hívott a nappaliba, helyet foglaltunk a kanapén ő pedig velem szembe fordult.
-Van kedved mesélni? Még semmit nem tudok rólad. -mondta szomorúan.
Próbáltam valami életet lehelni magamba, nagy levegőt vettem és neki kezdtem.

-Gunsanból származom, ott is éltem a szüleimmel egy ideig, édesapám feketén dolgozott és folyton rosszba kevert minket, sok tartozása halála után is ránk maradt, folyamatosan zaklattak minket.
Szöulba költöztünk, de itt is megtaláltak minket, engem 16 éves koromban elvittek dolgozni a lányok közé, szinte rabszolga sorba voltunk hónapokig, utána kiéhezve haza engedtek minket pár hétre. Édesanyám teljesen egyedül volt és magának kereste meg távollétemben a pénzt. Fizetséget kaptunk amiért dolgoztunk, pontosabban táncoltunk, a bevételünk meg attól függött, hogy a klienseknek mennyire tetszett amit csináltunk. Értem valamiért kevesebb nő érdeklődött, viszont folyton jöttek a velem egyneműek és folyatták rám a nyálukat. Valaki említette, hogy sokkal értékesebb vagyok bárkinél is, azért rám aggatták a "különleges" jelzőt, be festették a hajam kékre és sokkal jobb sorba kerültem, mint a többiek.
Ami persze belőlük nemtetszést váltott ki. Kinéztek, buziztak és utáltak a szép arcom miatt.
Mikor haza kerültem, anyámtól egyenesen Yeonjuba vittek, abba a bárba ahonnan elhoztál, 3 évig voltam ott és csak férfiak jöhettek a közelembe. Én voltam a legbátrabb a tagok közül, akiket láttál, mind a barátaim voltak, viszont ők csak a lányok érzelmi és fizikai kielégítéséhez értettek. Mivel nekem meleg vendégeim voltak, sokkal többet kellett nekik nyújtanom puszta élvezetnél.
Sokáig nem tudtam az identitásom felől dönteni, de így isten igazából nem is érdeklődtem az ellenkező nem iránt, szóval csak megkönnyítették a dolgomat. -meséltem hosszasan.

Végig a szemeimet figyelte én pedig kicsit zavartan tekintgettem a földre.
-Sajnálom Yoongi.
-Nincs mit sajnálod, nem a te hibád. -válaszoltam nyugodtan.
Közelebb húzódott hozzám és megölelt. Tök furán jött ez az egész, de én is viszonoztam, a fejemet a vállába nyomtam és be szippantottam az illatát.
-Te mindig ilyen jó illatú vagy? -csúszott ki a számon ez a kis mondat...
Elkezdte kapkodni a szemeit és elpirult.
Úgy néz ki zavarba hoztam a közelségemmel, ezért kicsit eltávolodtam tőle, hogy kapjon levegőt szegény.
Kiment, pár perc múlva pedig két csésze kávéval tért vissza, amit gyorsan lehörpintettem és végig néztem, ahogy ő is hasonlóan tesz.
Továbbra is azon gondolkoztam, hogy vajon milyen ember lehet valójában és miért viselkedik ilyen kedvesen velem.
Vajon mindenkivel ilyen kedves? És, ha nem, akkor velem miért ilyen nagy lelkű?
Elvégre egy idegent befogadni a saját lakásodba elég nagy felelősség, amit akárki nem vállal csak úgy magára, mi szándéka lehet ebben?

••Halihoo^^
Már most több a gondolat a fejemben, mint amennyit egyszerre részbe tudok foglalni. 😂
Kezdenek kibontakozni a dolgok, de már esküszöm én vagyok kíváncsi, hogy mit fogok legközelebb "papírra vetni" 😅
Remélem tetszeni fog nektek ez a rész is.😇😇••