Tegnap után is veled a halálba [YoonKook]

Ｈｕｓｚｏｎｎｙｏｌｃａｄｉｋ ｒéｓｚ

Yoongi:

Csend van.
Sötét.
Maszkosok mindenhol.
Emberek.
Egy sikátorban.
Lövések.
Agresszivitás.
Eltűnés.
Váratlan fordulat.

-

Kora reggel, mikor felébredtem Jungkook már az ablak előtt ült.
5:06 perc.
- Jóreggelt. - szólalt meg halkan.
- Neked is. Nem keltél kicsi korán? - dörzsöltem a szemeim.
- Fel kell készülnöm. - puffogott.
- Minden rendben lesz. Ügyes vagyok, nem te mondtad? - nevettem fel.
- De...
Megöleltem és egy puszit nyomtam puha vállára, aztán elmentem zuhanyozni. Van egy olyan érzésem, hogy ő jobban fél nálam.
Nekem ez az érzelmi reakció még tapasztalatok hiányában nincs. Persze így is lehetnék olyan, mint egyesek, viszont Én Én vagyok. Semmitől és senkitől nem riadok meg csak úgy. Így, hogy konkrétan semmit nem tudok ki ellen követünk el merényletet, vagyis konkrétan gyilkosságot, átadtam magam a puszta nyugalomnak.

Jelenleg a kocsiban ülünk és várjuk Jacksonékat. Jungkook idegesnek tűnik még mindig, de már nem olyan durván, mint reggel.
Mikor megérkeztek, be sétáltunk a sikátorba, felkaptam a maszkomat és felszereltem a hangtompítót a fegyveremre.
Jungkookéból egy lövés gördült el.
- Itt vannak bazdmeg?! - rohant oda hozzá Jack és megrángatta a vállát.
- Nincsennek, de mindenkit kinyírok aki erre jön.
- Ártatlanokat is megölünk? Erről nem volt szó. - futottam oda hozzá én is.
- Ha valaki meglát minket, főleg engem, akkor nekem lesz először végem.
Síri csönd lett ezután, elfoglaltuk a helyünket és minden kíváncsi szemet ki végeztünk. Hidegvérrel.

A halottakat a közeli konténerbe dobtuk, kissé sem volt kellemes látvány a véres testeket csak úgy dobálni ide oda, de nem volt más választásunk.
Még nem volt 7 óra, mikor megjelent egy nagy fekete furgon. 4 fekete ruhás ember szállt ki belőle és a toronyház liftjéhez mentek.
- Jungkook, gyerünk. - suttogta Jack neki, hogy végre lőjje ki akit akar és menjünk innen a francba.
A keze remegett és elvétette a lövést, amire mindenki felfigyelt és fegyvert rántott.
- Hát szia Jungkook, már vártalak. - szólalt meg a számomra ismeretlen hang.
- A kurva életbe. - sziszegett mellettem.
- Kook, ismered???? - rántottam magam felé és követeltem tőle a választ.
- Gyere elő és rendezzük ezt el férfiak módjára. - szólalt meg újra a fekete ruhás.
- Jungkook, kérdeztem valamit.....
- Namhyoun testvére, ő volt a jobb keze, kikell nyírnunk, hogy az embereit felkutathassam és őket is kinyírhassam... Nem bírom elviselni amit veled tettek, érted teszem. - fogta meg vállamat, ekkor már verejtékezve.
- Nem szerettem volna közel harcba keveredni veled, Jungkook. De nem hagytál más választást.

Felénk gördült el egy lövés, ami éppen, hogy Jack feje mellett suhant el. Szóval tudja merre vagyunk és Kook taktikáját is ismeri. Lépteket hallottunk, mikor az ilyenkor használatos csatajelekkel kommunikáltunk egymással. Egyre hangosabb és hangosabb lett.
- Yoongi, most! - hangzott el Jack hangja és előugrottam magam előtt tartva a fegyvert.

Jungkook:

Mikor Yoongi kiugrott és egy lövést hallottam,egy pillanatra megállt a szívem, azthittem elájulok. De sikerült.
Hann emberét sikeresen lelőtte, a többiek elmenekültek, de Jackson ez idő alatt egy nyomkövetőt nyomott a furgon aljára. Mikor Chanék autójához értünk, azzal a lendülettel letéptem a rendszámtáblát elölről, a hátsót már a többiek elintézték.
Figyelmesen követtük a furgont, de kezdett kicsit egyszerűnek tűnni ez az egész.
Megálltak egy közeli benzinkúton, vagyis a nyomkövető egyhelyben áll már vagy 5 perce.
- Biztos jó helyre raktad a nyomkövetőt? Nem veszik észre? - szóltam Jackhez.
- Tuti, a neten olvastam a nyomkövetők elhelyezéséről.
- Baszki, ez már rosszul kezdődik. - fogta a fejét Chan.
- De neeem. Volt 100 biztos pont a gépjárműveken, de én a 101-dik helyre raktam. - kuncogott.
- He?
- Az antennára raktam. - nevetett fel.
- De akkor mit csináltál az aljánál? - húztam fel a szemöldököm.
Lyukat ütöttem a tankra. - mosolygott gonoszan.
Láttam, ahogy mindenki a fejét fogva próbálja visszafogni a kiborulással egybekötött agyvérzését.

Az autópálya egyik lehajtójánál jártunk, amikor teljesen eltűnt a jel és fogalmunk se volt merre menjünk. Velem ilyen még az életben nem történt. Mondjuk soha nem voltak ilyen aljas szemétládák a képben.
Yoongi unottan ült mellettem és már majdnem aludt, mikor a vállára dőlve belé karoltam.
- Ne aludj. - dunnyogtam.
- Álmos vagyok, aludj velem. - mondta.
- Nem lehet, ha felbukkannak nekünk annyi. - dörzsöltem meg ingjében a fejem.

Órák óta köröztünk már arra fele, ahol az utolsó jelet kapta a nyomkövetőnk, de semmi nem történt. A furgont megtaláltuk, de sehol senki. Eltűntek.
Kezdtem már úgy érezni, hogy az agyam teljesen el ég belülről, dühöngtem a kocsiba, mint egy kisgyerek, aki nem kapott csokoládét. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a gyilkolás az életem, mert nagyon is az és élvezem is.
Ha pedig nem kapom meg amire már régóta fenem a fejszém, eléggé elborul az agyam. Ez most sem volt másképp.
Mikor végre megálltunk a benzinkúton, hogy végre együnk meg igyunk valamit, kimentem a bolt mögötti kis területre és elővettem a fegyverem. Kifényesítettem szépen mindenhol, aztán lövöldöztem vele a semmi sötétségbe. Egyébként már este 9 óra van. Yoongi vodkát hozott és Gyrost, amiből csak pár darabot csipegettem, de majdnem az egész üveg italt lehúztam.
- Hé, nekem nem hagysz? - szólalt meg erélyesen.
A zsebembe nyúltam és a lába elé dobtam a pénzt, hogy hozzon még egyet.
- Miért nem Te mész? - nézett le a pénzre, majd rám.
- Most viccelsz? - nevettem rá.
- A picsába, elfelejtettem.
- Inkább megyek és hozok még egyet, mindegy. - miután felvette hátat fordított és eltűnt az épület sarkánál.

A kocsihoz vezető utam eléggé görbén sikerült, kissé kiütöttem magam, de képben voltam mindennel. Yoongi a vállán cipelt egészen az autóig.
- Unatkozom. - üvöltöttem a fülébe.
- Mi is. - szólaltak meg a többiek.
- Titeket nem kérdeztelek. - mutogattam rájuk a mutatóujjammal. - ekkor még nem láttam a valóságot.
Bambán bámultam felfele, miközbe a kocsiba segített és csak utána tűnt fel, hogy mi van. - Nem Yoongi segített a kocsiba és nem Jacksonék viccelődtek velem.
- Hiányoztunk? Ja amúgy Téged se kérdeztünk. - mosolygott rám az egyik lapostetű arcú, akit nem rég ismertem fel.
A kurva Isten bassza meg.....