Végre hazamehetek 1 hét után. Már kezdtem nagyon unni az itt létet. A fiúk folyamatosan meglátogattak, Jinyounggal kibékültem, plusz valami alakulgat közte és Jaebum között. Viszont Mark. Na Mark azóta nem látogatott meg mióta megcsókoltam. Tudtam hogy nem bír úgy engem de azért azt hittem barátok maradunk. Össze is tört a szívem. Gondoltam írok neki vagy felhívom, de mi értelme lenne? Úgy se szerelmes belém. El kéne felejtenem. Lehet megpróbálom magam rávenni hogy Youngjaehoz legyenek érzelmeim. Ő legalább szeret....fuuu. Olyan bonyolult ez az egész. Na mindegy. Ma hazamegyek és holnap újra suli. Ez az....
-Kisfiam, jól vagy? -szaladt hozzám anya. Ő is többször látogatott meg de annyi dolga van szegénynek.
-Persze persze jól vagyok.
-Jinyounggal kibékültetek már?
-Igen persze. Csak egy kis semmiségen vesztünk össze mindegy.
-Mi volt az a semmiség?
-Majd elmondom holnap, csak most szeretnék egy picit pihenni, ugye megérted?
-Persze, ha bármi van szólj.-mosolygott rám anyám.
Olyan jó hogy ő legalább mindig ott van nekem.
-Kellj fel.-kiabálta anyu a fülembe.
-Jézus, ne kiabálj, azt is meghallom ha suttogsz jezus.-mondtam álmosan.
-Készülj már így is el vagy késve.
-Mi?? Ne ne már. -pattantam ki az ágyból. Nem igaz hogy soha nem tud engem időben felkellteni.
Gyorsan felöltöztem, megreggeliztem és már futottam is a suliba.
-Sziasztok.-pacsiztam le a srácokkal.
-Hogy vagy?-kérdezte Jinyoung.
-Jól, még néha fáj de hát most ez van.-nevettem.
-Na és hogy alakul a dolog? -suttogtam Jinyoungnak.
-Hé.-ütött meg óvatosan. -Halkan.
Ekkor megláttam mellettem Markot. Ez mikor került ide, jézusom.
-Öhm, Jackson tudnánk beszélni?
-Persze. -mondtam majd álltam tovább.
-Mármint most.-mondta.
-Ja, ja persze.-majd elindult és én meg követtem.
Egy szertárban kötöttünk ki.
-Én, én nagyon sajnálom hogy nem látogattalak meg azóta. Csak kellett egy kis idő mire végig gondolom magamban a dolgokat. Hogy mit érzek irántad meg ilyen. Gondolkodtam rajta elég sokat és arra jutottam, hogy én is szerelmes vagyok beléd.
-H-hogy tessék? Ezt meg így hogy vagy mi?
-Hát ahogy végig gondoltam rájöttem hogy az elejétől fogva bejöttél nekem, csak nem akartam magamnak bevallani. Tehát Jackson, leszel a barátom?
-1000 örömmel.-mondtam majd megcsókoltam.
Ott álltunk a szertárba már vagy 10 perce és csak beszélgettünk, néha megcsókoltuk egymást. Jó volt. Biztos jobb mint órára menni.
Később a többieknek is elmondtuk hogy összejöttünk. Mindenki nagyon örült neki. Aminek nagyon örültem. Végre minden bonyodalom után, mindenki boldog. És ez így volt rendjén.
Sziasztok!
Najó tehát... 5 hónapja nem írtam... nem is tudom mit mondjak erre xd elég szar évem volt és nagyon ki voltam, de megpróbáltam magam összeszedni és leírni ezt az uccsó részt. Plusz még szeretnék könyveket írni meg a Taekookos konyvemet is folytatni szeretném.
Azért remélem tetszett. Lova ya ❤️
Viki
YOU ARE READING
Right Here || Markson
Fanfiction"Te ezt most nem gondolod komolyan hogy egy széken fogsz aludni?- nevettem. -Miért hol aludjak?-nevetett. -Mellettem.-mondtam komolyan. -Mi? Nem. Azt nem tehetem. -Miért ne tehetnéd? -Mert beteg vagy, és az neked csak rossz lenne ha ott lennénk. -Jé...
