A suli rosszfiúja👀🌙

Lefagytam

Bekopogtattunk Nikihez is. Aztán már négyen tartottunk ki az udvarra, ahol szervezik a csoportos feladatokat. Leültünk egy padra, mert láttuk, hogy a többike is így tesznek. Az ofő felállt egy székre, és beszélni kezdett:
-Kedves gyerekek! Ma kezdjük el ezt a kétnapos játékot. A nyertes csapat meglepetésben részesül. Összesen két feladat lesz. Egy ma és még egy holnap. Ma nagyon egyszerű feladat lesz. Activityzni fogunk. Kijön egy valaki a csoportból, és egy perce van ahhoz elmutogassa a cetlire írt fogalmat. Ha a csapat többi tagja nem találja ki a szót, a többi csapat rabolhatja a pontot. Mindenki megértette? - mindenki bólogat, néhányan kiáltottak egy igent.- Rendben. Akkor Emilyék kezdenek.
Rémülten néztem Zanere, aki csak annyit üzent a szemével hogy nyugi, és biccentett egy aprót a fejével.
Felálltam és kisétáltam mindenki elé. Kihúztam a cetlit. Azt írta rajta "gondolatolvasás". A francba - gondoltam magamban.
-Az egy perc kezdődik! -kiáltotta az ofő. - Most.
Azt láttam hogy mimden egyes ember engem figyel. Úgy éreztem nem tudok megmozdulni, nehogy valamit rosszul tegyek és mindenki rajtam nevessen. Ezért ott álltam mint a cövek és nen tudtam mozdulni. Hallottam hogy a tőbbiek kiabálják a nevem. Néha odanéztem és megvontam a vállam. Zane odajött, mert látta hogy valami nincs rendben.
-Mi a baj? - kérdezte.
-Nem tudom. - mondtam nagyon halkan. - El akarok menni innen.
-Gyere.- mondta és megfogta a kezem. -Most mennünk kell, mert Emily nem érzi jól magát! - kiáltotta oda Zane a többieknek.
-Rendben. Akkor a következő csoport! Jade! Gyere! Remélem te jól vagy. - nevetett az ofő.
-Egyáltalán nem vicces. - mondtam Zanenek. - Nem hiszem el. Hogy lehet valaki ilyen.... ilyen... aaaah. Inkább ki se mondom. Nem szeretem ezt az osztályfőnököt.
-Én sem nyugi. De mi történt odakinn?- kérdezte.
-Nem tudom. Olyan volt hogy annyira féltem attól hogy mindenki rajtam fog röhögni. Mert én voltam a középpontban. Nem mertem meg se mozdulni.
-Jó mostmár semmi baj. Itt vagyok. Senki nem röhöghet rajtad. -ölelt meg.
-Mondtam már hogy milyen édes vagy?
-Nem. De mondhatnád többször. Növeli az egóm. - mondta, belőlem meg kitört a nevetés. - Nem vicces. - mondta ő is nevetve.
-A te egódon nincs mit növelni.- mondtam nevetve.
-Lehet. De attól még jólesik ha az mondod édes vagyok. - mondta kaján vigyorral.