the flower which didn't grow anymore

13. rész - Jasmine

Az élet piszkos nehéz, nem hiába van ingyen. Akadályok sorozata jön nap, mint nap, mi pedig az egyik nehézségből fel sem eszmélve csöppenünk bele egy másikba. Az idő telt, de rohamosan... A tél elmúlt, és a tavasz kezdett bekopogtatni az ajtón. Az állapotom nem javult, a legyengült immunrendszeremnek köszönhetően pedig a náthából is nehezen gyógyultam ki. Nem tudom mi miatt, de éreztem, hogy fel kell készülnöm a búcsúzásra. Nem akartam, hogy esetleg meglepetésként érjen. Szerettem volna összeszedett gondolatokat mondani mindenkinek, és így is pattant ki a fejemből, hogy mindenkinek írok egy levelet. Nem igazán tudtam, hogy mit írjak bele pontosan. Köszönjek meg mindent? Búcsúzzak el? Nosztalgiázzak? Választ nem tudtam megadni magamnak, így csak hagytam, hogy a tollam irányítson. Először Karennek és Manuelnek szántam egy levelet. Egy közös levelet írtam nekik, hisz gondoltam, úgyis együtt olvasnák el.

"Karen és Manuel,

Mikor ti ezt olvassátok, én már sajnos nem leszek köztetek. Sajnálom, ha kissé kesze-kusza a gondolataim tömkelege, de szeretnék mindent elmondani Nektek.

Először is, kérlek titeket, hogy legyetek most erősek, mert Shawnnak hatalmas szüksége lesz rátok. Ne hagyjátok, hogy összetörjön! Kérlek, legyetek mellette, és segítsétek át őt és a gyerekeket ezen a nehéz időszakon.

Másodszor pedig szeretnék mindent megköszönni. Rengeteg jót kaptam tőletek. Olyanok voltatok akár a második szüleim. Mindig számíthattam rátok, kedvességetekkel és szeretetetekkel a kezdetektől kezdve elárasztottatok. Az elmúlt 11 évben a mindennapjaim részei voltatok, és nem telt el ünnep, esemény, összejövetel, ahol nem vettetek volna részt. Emlékszem az első alkalomra, mikor találkoztam veletek. Egy borús, októberi nap volt. Shawnnal fél éve voltunk együtt. Napokig győzködött, hogy menjünk el hozzátok ebédre. Nem az, hogy nem akartam találkozni veletek, hanem féltem, hogy esetleg nem fogtok kedvelni. Hatalmas butaság volt, hisz rögvest, mikor megérkeztünk, forró ölelésbe vontatok, és aznap rájöttem, ti vagytok a világ legkedvesebb emberei.

Mindig támogattatok a kapcsolatunkat. Köszönöm Karen a sok fejmosást, amit Shawnnak adtál, mikor elcseszett valamit, és összevesztünk. Manny, köszönöm a sok jó tanácsot, amit Shawnnak adtál, mert hidd el, nagyon sokszor segítettek nekünk.

Emlékszem, mikor Shawn eljegyzett, ti pedig majd kicsattantatok az örömtől, és nem győztetek gratulálni.

Az esküvőnkön, mielőtt az oltárhoz mentem volna, apa késett. Pánikba estem, de Te, Manuel, ott voltál, és megnyugtattál, hogy apa meg fog érkezni percek múlva, nem kell aggódnom. Viccelődtél velem, és próbáltad oldani a bennem felgyűlt izgalmat és stresszet. Köszönöm, nem is tudod mennyit segített nekem!

Mikor Skylart szültem, az első 5 órában sem Shawn, sem pedig a szüleim nem voltak mellettem. De Te, Karen, végig ott voltál, az első perctől kezdve. Fogtad a kezemet, tanácsokat adtál, nyugtattál, és megmosolyogtattál. Köszönöm, el sem tudod képzelni, mennyit jelentett nekem!

Ezek voltak a legemlékezetesebb pillanataim veletek külön-külön. De minden egyes ünnep, ebéd, délután a maga módján volt csodálatos veletek.

Köszönök mindent, tényleg. Nálatok jobb anyóst és apóst nem adhatott volna nekem a világ. Köszönöm, hogy ilyen remek nagyszülők vagytok, és ennyi szeretetet adtok a gyerekeknek.

De legjobban azt köszönöm, hogy egy ilyen remek fiút neveltetek fel. Shawn a legjobb ember a Földön, és ez nagyrészben a ti érdemetek. Köszönöm nektek őt, hisz ő az életem szerelme. Az életem talán rövid volt, de az elmúlt 11 év, amit Shawnnal és veletek töltöttem, az egész le nem töltött éveimet kárpótolta. Boldogan megyek el innen, mert tudom, egy nagyszerű életet éltem, tele vidámsággal és szeretettel.