the flower which didn't grow anymore

15. rész - Jasmine

2 hónap. Mire elég az? Nő 3 centimétert a hajad, lefogyhatsz akár 6 kilót, terhesség alatt ebben az időben alakul ki a méhlepényed, a kisbabák a második hónapban kezdenek el hangokat formázni és gügyögni. Kicsivel több, mint 2 hónap a nyáriszünet is. Míg másoknak ez az 56 hét semmit sem jelent, csak újabb napok, hetek, hónapok eltételét, valakiknek talán az életük utolsó napjai vannak megszámlálva ennyi időre. Ahogy nekem is.

Számítottam-e erre? Persze. Tisztában voltam vele, hogy nagyon gyenge vagyok, valahogy éreztem, hogy nem javul az állapotom. De így, kimondva sokkal nehezebb volt feldolgozni a szituációt. Nem voltam erre felkészülve. És ez az idő nem lesz elég arra, hogy mindent elintézzek. Pánikba estem először. Nem szóltam Shawnhoz aznap. A szobánkban voltam, és az ablak előtt ültem egésznap. Anya és apa ezerszer hívtak, de kikapcsoltam a telefonomat. Valószínűleg Shawnt is felhívták, mert hallottam hangfoszlányokat a beszélgetésükből. Másnap ismét csak pár szót váltottam Shawnnal. A gyerekekre akárhányszor ránéztem, a sírás fogott el, és iszonyat nagy erő kellett ahhoz, hogy ne kezdjek el zokogni előttük. "Anya csak érzékeny most" - zártam le ennyivel, mikor a könnyes szemeim okára kérdeztek rá. Odajöttek, és szorosan megöleltek kicsi és törékeny testükkel. Ez pedig egyszerre nyugtatott meg és zaklatott fel.

- Szívem, könyörgöm, beszélj hozzám! Ez a második napja, hogy alig kommunikálsz velem vagy bárki mással. Aggódunk érted! - A lefekvéshez készülődtünk, a gyerekeket már Shawn elaltatta. Nehezen, de rápillantottam. Szemei könnyekkel voltak megtelve, és szinte könyörögve nézett rám, a válaszomat várva.

- Nem tudom, hogy mit mondjak. Még nem tettem rendet a gondolataim között - feleltem neki halkan, de eltekintettem róla. Inkább az ablakon bámultam ki, csodálva a gyönyörű torontói kilátást.

- Szeretnél beszélni róla? - Hangja aligha lehetett volna lágyabb és szeretettel telibb.

- Ezt sem tudom - súgtam magam elé.

- Én itt vagyok, és itt is leszek - lépett oda hozzám, majd gyengéden maga felé fordított. Felnéztem rá, és szemeiben a tiszta és tagadhatatlan fájdalmat láttam tükröződni.

- Nem akarlak..nem akarlak itt hagyni - mondtam halkan, mellkasához bújva. A könnyek akár mintha természetesek lennének, lassan elkezdtek folyni az arcomon. Nem tudott mit válaszolni. Hisz most már nem tudta azt felelni, hogy nem fogom őt itt hagyni. Mert itt fogom.

- Csak ölelj szorosan. Élvezzük ki ezt a pillantot - erősen szorította gyenge testemet az övéhez.

Pár nap elteltével kissé összeszedtem magamat. Nem teljesen, de rá kellett döbbenem, nem pazarolhatom az értékes perceket a szomorúságra. Ha pár hónapom van hátra, hát legyenek azok az eddigi legboldogabbjaim! A szüleim eljöttek látogatóba a hétvégén. Annyira sajnálom, hogy nem töltöttem velük annyi időt, amennyit megérdemeltek volna az elmúlt évben.

Szombat éjszaka, mikor arra keltem, hogy szomjas vagyok, észrevettem, hogy Shawn nincs mellettem. Az éjjeli szekrényen lévő óra 3:28-at mutatott, így nem értettem, merre van. Kortyoltam egy kicsit a pohár vízből, ami mellettem volt, majd jobban hegyezve a füleimet, hangokat hallottam odakintről. Kikeltem az ágyból, és halkan az ajtóhoz mentem. Résnyire kinyitva, ráláttam a konyhára, ahol anya es Shawn beszélgettek. Hogy ezek miért az éjszaka közepén társalognak, arról fogalmam sincs.

- Én nem hiszem, hogy képes leszek újra boldog lenni - mondta halkan a férjem, anya pedig végigsimított a karján.

- Shawn, drágám... Nagyon nehéz nekem ezt mondani, de tudom, hogy meg fogod újra találni a szerelmet. Jasmine is ezt fogja akarni. A gyerekeknek kelleni fog egy édesanya-figura. És neked is egy nő melletted. Nem mondom, hogy egy év vagy kettő lesz, mire képes leszel erre, de el fog jönni az ideje, hidd el - válaszolta halvány mosollyal. És teljesen igaza volt anyának. Már kezd megfogalmazódni bennem, hogy mit is akarok Shawnnak mondani, és ez most sokat segített. Nem akartam tovább hallgatózni, így csendben lenyomtam a kilincset, ezze becsukva az ajtót. Visszasétáltam az ágyhoz, és próbáltam újból álomba szenderülni. Fél óra telhetett el talán, mikor éreztem, besüppedt mellettem az ágy.