Prológus

527 8 0
                                    

13 évvel ezelőtt

A szobámban ültem mikor egy ajtó csapódást hallottam. Apa itthon van. Minden nap háromkor ér haza. De ez most más volt. Régebben mindig feljött hozzám de az utóbbi 1-2 évben mindig én mentem le hozzá. Most is így volt, azonban mire leértem annyit láttam hogy apa egy poharat a földhöz vág, ami hangos csattanással földet ér, majd milliónyi kis darabra hullik. Nagyon megijedtem. Soha nem láttam még veszekedni anyát meg apát. Anya is nagyon megijedt ahogy láttam, de ő a pohár és tányér dobálás helyett normál hangerőn megszólalt.
-Mit tettem?-kérdezte.
-Mit tettél? Komolyan megkérdezted? Megcsaltál te kurva!-ordította oda neki apám.
-Miért tettem volna? Nem te vagyok!- mondta anya neki kicsit hangosabban mint az elején, de nem kiabált.
Apám odalépett és anyát neki nyomta a konyhaszekrényhez, majd az arcába üvöltötte.
-Mi az hogy nem én vagy? Igen bevallom megcsaltalak. És? Olyan nagy bűn ez?
-Senki nem mondta hogy bűn. Tudtam mindig is hogy megcsaltál. De én nem. Legalább annyi tartás lenne benned hogy a feleségedet nem vered meg mint kettő nappal ezelőtt. A gyerekedről ne is beszéljünk! Mi az hogy lefekvés után mindig átmentél hozza és megverted? És az hogy megerőszakolod? Normális vagy ember? Ha engem nem is tisztelsz alkor legalább a lányodat! Most pedig drágám összepakolunk a lánnyal, és elmegyünk. Ja, és a válópert is beadom.- Regélt neki anyám, majd az utolsó mondatot ördögi mosollyal az arcán mondta apámnak.

MostohatesóDonde viven las historias. Descúbrelo ahora