Formula 1 one shots

Szerelem [Pierre Gasly]

Szia FaFlo0211 ! Meghoztam a rendelésed egyik részét! Remélem tetszik!💗

Eddigi életem során sosem volt részem a szerelemben. Persze, helyes fiúk mindig is voltak. De mindegyik egyforma, sablonos volt. Kívülről hihető, belülről semmi. Nem harcoltam vagy kutattam az igaz szerelmemért. Egyszerűen csak vártam. Még ha ennyit is, nem érdekel megérte. Fantasztikus érzés az biztos.

Pierrel egy barátom által ismerkedtem meg. Kisebb összejövetelre jött el. Mikor belépett a kertbe a külseje megfogott, nem tudom már akkor az egész ember megfogott. Voltak afelől kétségeim, hogy ő is olyan lesz mint a többi, üres, sablonos. Most lehet azt mondani, hogy mindenki különböző. Én már legalábbis nem hiszek ebbe, mindenki utánozza a másikat és eközben a saját egyéniségüket elnyomják. Nekem erre nincs szükségem. Boldog tekintete ami végig fürkészett, és hatalmas mosolya ami már ránézésre is jobb kedvre derített. Mindig a tekintetemet kereste, ez kölcsönös is volt. Megtudtam, hogy a forma 1-ben versenyzik. A Red bull csapat pilótája. Egyszer-kétszer pillantok bele ebbe a szériába apám révén, ugyanis ő nagy fanja ennek a világnak. Kiderült, hogy sok közös van bennünk. Ezután a találkozó után semmit sem hallottam róla. Folytattam a szürke egyetemi éveket. De egy hónappal később jött a megváltás. Az egyetemről jöttem ki mikor kaptam egy üzenetet. Legnagyobb meglepetésemre Pierretől. Mosolyogva myitottam fel az üzenetet amiben az állt, hogy „Szia! A parkolóban várlak!". Alig vártam, hogy újra lássam. A parkolóban a kocsijának támaszkodva várt és mikor odaértem egy-egy puszival üdvözöltük egymást.

- Sajnálom, hogy nem kerestelek hamarabb! De a futamok és a szponszorációs események.. — sóhajtott.

- Semmi baj. — legyintettem — örülök, hogy itt vagy!

- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk vacsorázni vagy... — túrt bele a szőkített hajába miközben a szavakat kereste.

- Pierre. — a vállára tettem a kezem — felőlem akárhová mehetünk. — nyugtáztam egy hatalmas mosollyal. Talán egy kicsit megkönnyebbült, hogy nem küldtem el a fenébe. Őt? Biztos, hogy nem küldeném el.

- Hát, akkor induljunk!— nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját illedelmesen és megvárta még beszállok, majd becsukta azt. Hamarosam ő is beszállt és már izzíztotta is motorokat. Nem sokára egy francia étteremben tudhattuk magunkat.

Ez volt az első igazi randim. Amit akkor nem vallottam még be neki. A másodikon csattant el az első közös csókunk, ami mesés volt. Meg volt a „szülőkkel találkozzunk nap" és szerencsére minden jól ment, mindkettőnk részéről. Hetekkel később Pierrehez költöztem. A szüleim aggódtak is, hogy csak most ismertem meg, várjak még. De én már nem tudtam várni, teljesen megbíztam Pierreben. Az egyetem egy kicsit távolabbra került, de busz mindig van. Pierre közben futamokra járt, de igyekezett mindig hazajönni és velem tölteni azt a kis időt. Tudtam, hogy milyen következményekkel fog ez járni, felkészített rá de akkor sem futamodtam meg ettől és most sem. A kapcsolatunkba semmi sem romlott attól, hogy ő hétvégenként távol van. Sőt, csak erősödött. Ugyanis, kitartunk egymás mellett és ragaszkodunk egymáshoz. A távolság nem akadály számunkra. Voltam vele már futamokon. Nagyon jó élményekkel tértem haza onnan. A pilóták jó fejek, mindenki segítőkész ott. Ha ott volt egy-két pilóta barátnője akkor velük társalogtam, még a fiúk vezettek. A médiába is bekerültem. Kicsit furcsa volt mindig a kamerákkal szemben lenni, de ez ezzel jár. Pierre biztos megszokta már.

Eközben teltek a hónapok, lassan 1 éve vagyunk már együtt. Amit meg kell ünnepelnünk. Az ünneplés alatt nem azt értem, hogy egy hatalmas bulit csapunk, vagy ilyesmi. Nem. Elmegyünk vacsorázni, majd otthon összebújva nézünk egy filmet.

Megbeszéltük, hogy melyik étterembe megyünk. Még Pierre a kanapén szunyókált, addig én már hamarabb elkezdtem keszülődni. Lezuhanyoztam és megmostam a hajam. Fejem köré egy törölközőt csavartam, magamra meg egy köntöst vettem. Minden női dolgot elvégeztem a fürdőbe, majd valami ruha után kutattam. Egy testhez simuló fehér, térdig érő ruhát választottam. A háta ki van vágva ennek az ujjatlan ruhának. Egyik kedvenc darabom lett. Ezzel a ruhával szoktam Pierret idegesíteni. Volt már olyan, hogy egy gálára ebben a ruhában kísértem el, és mikor kiszálltam az autóból a hátamra terítette a zakóját. Ezt azzal magyarázta, hogy nem akarja másoknak megadni a szexi hátam látványát. A ruhám kiakasztottam a szekrény ajtajára, majd visszalibbentem a fürdőbe. Megszárítottam a hajam és begöndörítettem. Kevéske sminket mázoltam fel az arcomra, épp csak annyit, hogy a bőrhibáimat eltüntessem. A szemem kiemeltem egy kis színnel. Visszakocogtam a szobába. Az ékszereket magamra aggattam majd a ruhámba belebújtam, és egy fehér bőrdzsekit terítettem a hátamra. A ruhámhoz pont passzol, és így legalább Pierrenek nem kell megvédenie a zakókkal. Amúgy is így ősz fele már, nem olyan kellemes az idő. Egy fehér oldaltáskát a vállamra akasztottam és egy fehér, apró sarkú cipőt választottam mellé. A tükörben elégedetten mértem végig a kinézetem. Kisétáltam a nappaliba, Pierret ugyanúgy találtam, mint ahogy három órával ezelőtt itt hagytam. A hasán fekve aludt. Egyik karja lelógott a kanapéról, a másikat a párnán pihentette ami a feje alatt volt. A fekete pólója a mocorgásától fentebb tűrődött ami nagyon jól kimutatta az bordáit. Legszívesebben azt a pólót már akkor lerángattam volna róla. Leguggoltam mellé és a kezeim automatikusan a hajába vándoroltak.

- Pierre.. — hintettem egy apró csókot az ajkaira — nincs szívem téged felkelteni, de már le van foglalva az asztalunk, meg igazán ennék valami jó húsosat! — kuncogtam, mire csak felmordult.

- Álmos vagyok.. — nyöszörgött.

- Tudom. — sóhajtottam. — Mi lenne ha az erkélyre kifekszünk arra a hatalmas ágyszerű kertibútorra? És ennénk csokit? — írtam le körkörös mozdulatokat a hajába.

- És egymás karjaiban alszunk.. — motyogta. — majd sok romcsi idézetet mondok neked.

- Hú, de romantikus lettél! — nevettem.

- Francia vagyok. — motyogta még mindig az alvástól kábultan — Benne van a véremben.

- Benne hát, a hülyeséggel együtt. — mire mindketten felkacagtunk, szemeit nagy nehezen kinyitotta és égkék íriszeivel meglepetten mért végig.

- Lélegzet elállítóan gyönyörű vagy.. — suttogta az ajkaimra, majd rátapadt azokra. — összekapom magam! — miután ajkaink elváltak még egy gyors puszit nyomott rá majd betopogott a fürdőbe.

Én ledobtam magamról a táskát és a magassarkút. Egy üveg bort és kettő borospoharat vittem ki az erkélyre. A kis dohányzó asztalra leraktam azokat. A kinti díszvilágítást felkapcsoltam. Végül befeküdtem a nagy ágyszerű kertibútorba. Ott figyeltem a gyenge széltől hullámzó medencét.

- Hoztam takarót! — jött kis Pierre. Nagy változás nem volt felfedezhető rajta. Kivéve az, hogy a fejére kötött egy piros bandanát.

- Pierre, te most komolyan a fejedre kötötted azt? — mutattam a fején díszelgő kendőre. Pierre jóízűen felnevezett majd beugrott mellém és betakarta kettőnket.

- Ha már kiöltöztél, akkor én is. — rántotta meg a vállát.

- Pierre csak egy bandanát kötöttél a fejedre.. — mondtam leamortizálva. — Sosem fogom megérteni, hogy működik neked a gondolatmeneted. — ráztam meg a fejem. Pierre egy "haha" szerűséget motyogott el.

Egymáshoz bújva feküdtünk és figyeltük az éjszakai kilátást. Volt, hogy csak úgy dőlt belőlünk a szó de volt, hogy mindketten szunyókáltunk. A borhoz nem nyúltunk, csak pihentünk.

- Köszönöm, hogy a sors téged dobott hozzám, hogy megmutasd mi is az a szerelem! — apró mosoly ült ki az ajkaimra mikor Pierre szegeztem a tekintetem.

- Én köszönöm, hogy ez az elképesztő lány került a karjaim közé.. — majd egy lágy csókot nyomott az ajkaimra.

- Szeretlek! — vesztem el az égkék íriszeiben.

- Én jobban, ma beauté! — majd ajkaink újra egymásra találtak.