Formula 1 one shots

Öldöklő magány [Max Verstappen]

Szia! Dumbi1 remélem erre gondoltál és, hogy tetszik, pusziii!💞

A buszon ülve és az ablakon kinézve, csak úgy gyorsan suhant el a táj. Hol éppen egy szántóföldet amin állt egy malom, hol egy erdőt láttam ami már régen felvette az őszi színeit. Hollandia gyönyörű ősszel, ezért az a kedvenc évszakom. Mindig mikor a lovarda felé tartok a busszal nem győzőm újra és újra megcsodálni a tájat. Már a késő délutáni órákban járó nap is felvette tökéletes rózsaszínes, narancssárgás színét amit mindig is imádok. Ha otthon vagyok, a teraszon egy kényelmes párnával bélelt kerti székben ülve mindig kémlelem a tájat. Kint a természetben és a lovak között mindig szabadnak érzem magam és kikapcsolódok, bár az egyetem miatt elhanyagoltam ezt a szokásom és a lovaglást, a barátaimat, a családomat. De ezt az elhanyagolt időt most a kicsi ősziszünetemben próbálom bepótolni a szeretteimmel. Nem sokára vizsgaidőszak ezért nagyon sokat tanultam előre, hogy a pár hetes szünetemre semmi dolgom sem legyen az egyetemmel kapcsolatban csak annyi hogy majd esténként a tételeket átolvasom. Másodéves vagyok az egyetem orvostudomány és azon belül a pszhichológia szakán. Nagyon szeretem ezt tanulni. Minden természettudományi tantárgyat emelt szinten veszünk, sok nehézséggel jár ezeket tanulni de valahogy csak sikerül nekem.

Gondolataimból a busz tipikus dudáló hangja ugrasztott ki ami azt jelenti, hogy a lovarda megállójához érkezünk hamarosan ezért sietősen felálltam a helyemről és a busz hátsó ajtajához álltam, csak én voltam az egyetlen aki itt szállt le. Lassan megállt a busz a megállóban, az ajtó kinyílt és egyre izgatottaban lépdeltem le a busz lépcsőjén. Mikor a lábam földet ért az ajtó mögöttem már be is csukódott és sietősen tovább hajtott. Én a lovagló sisakom a kezemben szorongatva szökdeltem be a lovardába egyenesen az istállók felé. Újra megcsapott az a tipikus lószag amit már a szívembe zártam. Nosztalgikus érzés töltött el mikor egyre közelebb haladtam az istállóhoz. Még csak 4 éves voltam mikor már a karámban a köröket róttam egy kicsi pónin, de most már egy hatalmas lovon edzhetek.

Az istálló ajtaját félig kinyitottam ami csak úgy nyikorgott. A kis résen bepréselve magam sétáltam a lovamhoz. Egy sötétbarna tarka lovam van. Lace-nek (borostyán) hívják egy csodaszép kanca.

- Elég régen találkoztunk te betyár! - nevettem miközben a két rács között bedugtam a kezem, hogy megsimogassam az orrát.

Egy kicsit lecsutakolom és befonom a sörényét, hogy csinosabb legyen, szokása hemperegni mindenben szóval az istálló fiú nem győzi' tisztítani a dűs szőrét. A szerszámos raktárba indultam ahonnan elő is szereztem kefét, fésűt és apró szilikon gumikat a sörényéhez. Megláttam, hogy a sarokban hever egy vödör répa úgyhogy, hármat elcsentem belőle.

Visszasétáltam Lace-hez majd a box ajtaját kinyitottam és beléptem rajta. Kezemmel megpaskoltam Lace vállát jelezve, hogy forduljon meg mert dolgom lesz vele. Unodtan engedelmeskedett nekem majd elkezdtem lekefélni a szőrét. Csak úgy szállt belőle a por, hogy néha-néha tüsszentettem is tőle. Mikor ezzel készlettem beledobtam a vödörbe a kefét majd a fésűt vettem ki onnan és óvatosan fésülni kezdtem a sörényét ügyelve arra, hogy ne húzzam meg neki azt. Amikor minden gubancot kifésültem akkor kezdtem oldalasan befonni a sörényét. Rutinos voltam már ebben így percek múlva elégedetten nyújtottam oda neki két répát. A farkát is kifesültem, de azt nem fontam be. A vödörbe pakoltam vissza a szerszámokat amiket a raktárból hoztam ki, amikor az öreg istálló ajtaja nyikorogni kezdett, ez azt jelentette, hogy jött valaki. Kikucskáltam a boxból mikor egy enyhe sokk után Maxel találtam szembe magam. Lefagyva álltam a box küszöbén. Lace is kidugta a fejét felettem mert kiváncsi volt, hogy a kaját hozzák-e neki, de rádöbbent, hogy nincsenek ott a zsákok így visszabújt kis "lakásába" és hemperegni kezdet. Na kösz ezért csutakoltalak le? Max végig kémlelte az istállót keresve valamit vagyis inkább valakit, mikor összetalálkozott a tekintetünk és megállapodott rajtam a két gyönyörű égkék szempárja. Egyáltalán nem úgy néz ki most, mint régen. Haja oldalt fel lett nyírva, arca a régi kisfiúsból most már karakteresebb lett, nőtt talán és izmosabb mint volt. Maxel régen középiskolában egy darabaig osztálytársak voltunk, de neki bejött az élet így magántanuló lett ezek után már nagyon nem is találkoztunk többet. Elmondhatom, hogy Max Verstappen egy ideig a barátom volt. Igen olyan barátom. Pasim. Ki, hogy nevezi ezt.