Nem, azt hiszem ez túl zavarba ejtő lenne. Legyen ez az én kis titkom. Végül is neked is voltak titkaid, nem? Ismerlek. Mondjuk, nem mintha annyira ismertelek volna, de volt valami, amit nagyon is jól tudtam rólad. Sosem szeged meg az ígéreteidet. Annyira már ismerlek. Ezért is voltam dühös rád. Ezért akartam, hogy vissza gyere velem Gusu-ba. Furcsa, nem? Én aki mindig be tartotta a szabályokat, most én vagyok az aki megszegi őket. Amióta elhagytál, sírtam, álmatlan éjszakáimat pedig a tetőn töltöm egy kis alkohollal a kezemben. És tudod, hogy miért? Mert rád emlékeztet. Ezért csinálom azt amit, mert olyan mintha közelebb lennél hozzám. Elég nagy bolondság, nem igaz? De, de az. De nem tudok mit tenni ellene.
Azt hiszem kezdek megváltozni. A bátyám azt mondta, hogy megváltoztam. Nem jó irányba. Ez baj? Amit érzek az nem jó, igaz? Mit kéne tennem? Egyszerűen nem bírom abbahagyni a sírást, vagy nem téged keresni mindenben. Erre most van egy jó kis példám. Tegnap a nagybátyám hozott Cornettot. Egyből te jutottál róla az eszembe. Az imádni való gyerekes mosolyod, amikor először ettél Cornettot. Igen, figyeltelek. A hídról. A bátyám társaságában. Akkor még nem értettem mit mondott. Mármint, igazából értettem, de nem fogtam fel. Arról beszéltem neki éppen, hogy nem kellett volna velünk jönnöd arra a munkára. De a bátyám ekkor ezt mondta, hogy: De hisz erre vágytál, nem? Hogy a tanítvány is velünk jöjjön.
Azt hiszem tényleg akartam, hogy te is gyere. Kíváncsi voltam milyen vagy, ha komolyan veszel valamit.
Köszönöm a vissza jelzéseteket!!! Nagyon sokat jelentenek nekem! <3 <3 <3
