Bria Time-Oneshots

5. Steve × reader

[FIGYELEM!!! Ezt leginkább #TeamCaptain tagoknak ajánlom, de bárkinek, aki mosolyogna egyet.]

-Kapitány, légsziiiiiii!-Nógatod az éppen a vize után kutató szőkét.

-Hová sietsz, futni megyünk.-Nevetett fel, és folytatta a hűtő kutatását.

A konyhában feltűnt egy harmadik alak is, Steve vizével a kezében.

-Bruce nem tudo-

-Nem!-Fordult el a zseni, gyors léptekkel elhagyva a helyiséget. A toronymagas Kapitány utánarohant, te pedig csak nevettél rajtuk.

Majd követted őket, amíg Steve fel nem adta.

-Most mit csinálsz, szomjanhalsz? Hé, nem lesz nagy cucc.-Forgattad meg a szemed, és óvatosan oldalba bökted.

-Nem vicces.-Mérgelődött magában.

-Ó, dehogyis nem. Komolyan, egy fél literes ásványvíz miatt vagy úgy ki? Majd veszünk út közben!-Próbáltad mozdulásra bírni a folyosón puffogó szőkét.

-Aaaghhh...-Állt fel, és indult el iramos lépésekkel vissza a konyhába, majd megint a hűtőt kutatta.

-Mit művelsz már?-Vontad fel kérdőn a szemöldöködet a halkan nevető Kapitányra nézve, aki neked háttal volt.

-Akkor elveszem az ő dolgait én is.

-Jaj ne már, ez marha gyerekes. Egyébként nem is biztos, hogy a te vized volt. Nem volt ráírva nagy betűkkel; KAPITÁNY.-Ráztad meg a fejedet.

Erre a másik csak felmordult, és becsukta a hűtőszekrényt.

-Nem akarunk elindulni, vagy valami?-Próbáltad megtörni a jeget.

-Jó, menjünk. De csak mert te akartad...-Duzzogott tovább, akár egy óvodás.

-Ó, és ezt tekintsem kiváltságnak?-Nevettél.-A Kapitány kapitánya, ilyenről sem hallottam még.

-Hah-hah.

-A szemforgatással nem mész semmire.-Ragadtad meg a kezét, és kezdted kifelé vonszolni.

Lift...Lépcső..."Jaj Steve, ne állj már meg!"...Lift..."Gyere mááár!"...Végre, az alsó szint.

-Péntek, ha keresnek minket, elmentünk.-Tájékoztattad Tony mesterséges intelligenciáját, hogy az továbbadhassa a titeket kereső Bosszúállóknak.

...

Már egy jó ideje csendben kocogtatok egymás mellett. Sokszor szólásra nyitotta a száját a szőke, ám egy hang sem jött ki a torkán. Mikor nyolcadjára tátogott, mint valamiféle lepett hal, megálltál.

-Miért csinálsz úgy, mint egy hal?-Hangosítottad ki gondolataidat. Egy méterrel előrébb járt már, majd megállt, és azzal a tipikus "milyen nyelven szóltál hozzám" nézéssel díjazta a gondolatmenetedet.

-Mint egy...Hal?-Nevetett fel.

-Aha, mint egy hal. Miért tátogsz?-Fontad keresztbe a karjaidat, és fordítottad el a fejedet.

-Mert...Nem is tudom.

-Nem mondani akartál valamit?

-Öhhmm...Megeshet.-Vonta meg a vállát, és nyújtotta feléd a kezét, félmosollyal a szája sarkában.

-Mivan?-Néztél először rá, majd a kinyújtott kezére. Erre csak bólintott egy igent.-Ebből nem értek semmit.

-Istenem, csak gyere, (T/N)!-Erre te közelebb sétáltál, és bizonytalanul megfogtad a kezét, amire sétálni kezdett, majd megint futottatok.

-Na most ez mire volt jó?-Nevettél.

-Nem tudom. Pedig azért ilyen mocskos módon nem vagyok ijesztő!-Mosolyodott el.

-Nem, viszont fogalmam sem volt, tulajdonképpen mit is akarsz a nyújtott kezeddel.-Védekeztél.

Most kikötött a csend, és már nem a kitűzött pont felé haladtatok, ami neked feltűnt.

-Hová megyünk?-Néztél körbe mégegyszer, legalább ötödjére.

-Majd meglátod!-Zárta le az ügyet. Vagyis csak akarta, mivel te tovább nyaggattad.

-Jaj, na ne már.-Méltatlankodtál.

-Jaj, de már.-Mondta egész komolyra véve az alapból mély hangját.

Erre halkan felkuncogtál, és örültél, hogy nem hallotta.

"Jó, mostmár fogalmam sincs hol vagyunk...Négy kereszteződéssel korábban elvesztettem a fonalat. New Yorkban hihetetlen, hogy nem tud eltévedni."-Gondolkodtál. Az autók, és idegen emberek zaját egy ismerős, szőke, kékszemű hangja törte meg.

-Itt vagyunk.-Mutatott egy parkra.

-Melyik park ez?-Néztél a kapura, ahová nem volt kiírva hová is érkeztetek.

-Nem ismerem a nevét, szerintem nincs is.-Vonta meg a vállát, és egy kézzel, amelyikkel nem a tiédet fogta, azzal belelökött az óriási vaskapuba.

Ugyan kívül nem a legszebb, legújabb helynek tűnt, belül minden virágzott, és zöld volt. A sétálóutak rendezettek, a tó a közepén tiszta volt.

-Azta...-Ennyi jött ki az ámulattól a szádon.

-Tetszik?

Kérdezte, amire csak lenyűgözött bólintást kapott válaszul.

-Azt látom.-Nevetett fel.-Hé, ömm...

-Igen?-Ráztad meg kissé a fejed, és fordultál felé.

-Én...Ömm...

-Te?-Kérdeztél vissza, igazán összezavarodtál.

A szíved a torkodban dobogott. És mi van, ha azt fogja mondani, amire egészen sok ideje vársz? Ha valóra váltja az álmodat? Ha nem kell tovább rejtegetned az érzéseidet?

Már is mennyi minden jutott eszedbe, pedig lehet, hogy csak annyit akar kérdezni, hogy láttad-e, hogy milyen az új Amerika Kapitány ruhája, vagy hogy tetszik-e az új fényezés a pajzsán.

-Én...(T/N), én szeretlek...Nem is tudom...Nagyon régóta, csak nem mertem elmondani.-Nyögte ki végül, amit szóvá próbált tenni eddig.

-Steve, én...Le vagyok nyűgözve.-Ráztad meg mosolyogva a fejed.-Ez valós? Ez megtörténik?

-Igen, minden megtörténik.

-Én, én ezt nem hiszem el...Steve, én is szeretlek, nagyon szeretlek.-Töröltél le egy örömkönnyet az arcodról.

-Ne sírj, ne sírj.-Ölelt át szorosan. Te visszaöleltél, de nem mondtál, és nem tettél semmit.

Nem is volt rá szükség, mert ott, ahol gondolatok, és örömkönnyek egybefolynak, már semmi tennivaló nincs. Akkor minden magáért beszél.

És mi lett Bruceszal, aki elcsórta Steve vizét?

...

Semmi, mert a te vizedet vitte el, nem a Kapitányét.