Bria Time-Oneshots

6.IronWidow

Tony azt a napot is a műhelyében tötlötte. Vagyis fogalmazhatunk úgy is, hogy szerette VOLNA. És most jön a kérdés, hogy miért VOLNA.

Stark a műhelyében maradt VOLNA, HA Natasha nem zargatja.

-Héééé, engedj be, vagy én rúgom be az ajtót, de annak nem lesz jó vége!-Fenyegetődzött a vörös hajú nő, aki percek óta ott ácsorgott, társára várva, hogy az ajtót nyisson neki.

És tényleg nem lett jó vége.

Várhatott is szegény eleget, mire egy rossz időzítés...Aú.

-Akkor berúgom!-Kiabált a nő, és figyelmeztetésének megegyezően tett.

Nagyon szörnyű volt az időzítés, mivel a milliomos zseni épp akkor nyitotta volna a percek óta vert bejáratot.

-Hé, Nat! Aú...-Ült a földön a férfi, az orrnyergét dörzsölve, hol Natashára, hol a kezére nézett.

-Jesszusom, szörnyen sajnálom! Nagyon sajnálom! Tony, jób vagy!?-Kezdett aggódni a vörös hajú, az imént kirúgott bejáratot arrébbpakolva.

Felsegítette a földről - az immár - vérző orrú társát.

-Ma sem dolgozol többet.-Nevetett fel egész halkan a nő.

-Az is biztos...Lehet hogy eltört.-Tett megállapítást a playboy.

-Én annyira sajnálom!-Szánakozott a nő, miközben a Stark Torony konhyájába indultak jégért.

-Mit nekem ez...Volt már rosszabb is, hidd el.-Mosolyodott el Stark.

-Nem haragszol?-Kérdezte reményteljesen a "támadó".

-Miért, kéne?-Vonta fel egy olyan Stark-féle félmosoly kíséretében a szemöldökét az "áldozat".

-Hát...

-Hát az a véleményem, hogy Thanosnál is veszélyesebb vagy.-Mondta Tony.

-Te pedig mindenkinél kedvesebb.-Rázta meg mosolyogva a fejét a nő.-Ezt vegyem bóknak, Stark?

-Talán igen, talán nem.-Játszott körülötte tovább az említett, majd kivett a mélyhűtőből jeget.-Nagyon ronda?

Kérdezte az orrára utalva a zseni.

-Hááát...

-Vegyem igennek, és bóknak?-Nevetett fel álmosan az ajtó áldozata.

-Megeshet, hogy igen. Egyébként mondd, te mikor alszol?-Tett fel Natasha egy teljesen máshova illő kérdést.

-Tessék?-Lepődött meg a nem várt kérdésen, akihez szólt a nő.

-Mikor szoktál aludni?-Ismételte meg magát a Fekete Özvegy.

-Éjszaka. Még mindig vérzik?-Emelte el a jeget az arcától Tony.

-Már nem.

-Mikor máskor aludnék, mi vagyok én, denevér, hogy nappal aludjak?-Nevetett a feketehajú.

-Nem, csak...Fogalnam sincs, ne is kérdezd hogy kapcsolódott ez ide.-Rázta a fejét Natasha.

-Nat, én...

-Hm?-Reagált röviden a szólított.

-Én...

-Te?-Kérdezett vissza a nő, de "csend" telepedett rájuk.

Mivel érdekes módon épp akkor támadt kedve Tonynak megfulladni, inni, jeget cserélni, és ásítozni.

-Befejezted?-Vonta fel gyanakvóan a szemöldökét a másik.-Én kérdeztem, hogy szoktál-e aludni. Szerintem nem szoktál, és ez nem jó.

-Natalia Romanova.

-Tessék? Jesszus, de régen hívtak így...-Gondolkodott el a szólított.

-Én...Teljesen elvesztem.

-Mi? Hol? Ezt nem értem Tony, beszélj normálisan. Megint ittál? Pedig megmondtam hogy nem jó ennyit inni!-Magyarázott a nő.

-Nem...Nem úgy értem. A gondolatokban.-Dörzsölte meg a szemét a kérdezett.-Egyébként nem iszok ANNYIT amióta mondtad.

-Oh?-Lepődött meg a vöröshajú, és a füle mögé tűrt pár hajtincset.

-Ja.-Vonta meg a vállát Tony.

-Értem...Akkor mi van veled?-Vonta fel a szemöldökét a másik.

-Mondom...Elvesztem, és félek nyilatkozni.

-Ne mondd ezt! Azóta sem értem, hol vesztél el. Mit nem akarsz te nyilatkozni? Most jól összezavartál.-Rázta meg nemlegesen a fejét Natasha.

-Nat, én...

-Tony, te?

-Én annyira szeretlek, hogy nem tudod elképzelni. Már akkor megkedveltelek, mikor először akartad szétrúgni a seggem.-Nevetett fel kínjában a Vasember.

-Tony, én...Ez elképesztő...Nem hiszem el, most átvágsz?-Követte a társa példáját a nő, majd megfogta a fejét kétoldalról.

-Miért csapnálak be?-Rázta "nemet" jelezve a fejét Tony.

-És miért pont én? Miért nem más? Valaki...Valaki, aki használható is?

-Te annyira hülye vagy! Ne mondj ilyeneket. "Használható"...Viccelsz?-Rajzolt idézőjeleket ujjaival a levegőbe.

-Nem viccelek, teljesen komolyan beszélek.-Húzta össze a szemöldökét Natasha.

-És mondd, mit értesz a "használható" alatt?-Ismételte meg a korábbi, saját mozdulatát.

-Tudod jól.-Mondta hűvösen a Fekete Özvegy.-Nagyon jól tudod. Én meg azt tudom nagyon jól, hogy én...Használhatatlan vagyok.

Erre a férfi átölelte a szavakat mondót.

-Ne a múltban kutass már! Itt a jelen, meg én, egy igazán hülye szituációban. Légyszi mondj valamit!-Könyörgött a nőt ölelő.

-Szeretlek, te hülye.-Ölelte még szorosabban a feketehajút.-Többé nem akarom szétrúgni a hátsó feled. Na jó, talán csak néha.

Erre mind a ketten felnevettek.

-Nem tudom mit kéne még mondjak...Ne hagy itt, soha ne hagyj itt.-Tört le Natasha.

-Miért hagynálak itt? Mi okom volna rá?-Tolta el magától a zseni az elkeseredettet, és csókba húzta.

-HÉÉÉÉ, NEM AKARTOK RÖGTÖN MÁST IS ITT A KONYHÁBAN? HAHAHAHA!-Kiáltott Clint, megtörve a pillanat varázsát. A másik kettő bosszús pillantással díjazta a férfit.

-Kapd be, Barton. Kussolsz.-Vette elő megint a flegma, bunkó énjét a Vasember.

Erre mindhárman nevetésben törtek ki. Ez volt egyik legszebb napja - az immár - Mr, és Mrs. Starknak.

Kivéve Clintet, akit aztán mindenki lehurrogott "bevetése" jóvoltából. De persze aztán meg lett neki bocsátva - csak miután Natasha, és Tony rendesen kioktatták a pillanattörés "bűnéről".