Apa: Ugye szereted a lányomat?
Kacchan: I-iz-izé... i-igen, na-nagyon..
Apa: Ugye soha nem fogod megbántani?
Kacchan: Kivéve akkor, ha megeszi a kajá-- *megköszörüli a torkát* Nem, soha..
Apa: A halála napjáig mellette leszel?
Kacchan: I-igen?
Apa: Ha megbántod, esküszöm levadászlak.
Apa: Az én kicsikém, az én hercegnőm kezd felnőni és olyan fiú kell mellé, aki a sírig kitart mellette!
Kacchan: Nem okozok csalódást!
Apa: Helyes. Üdv a családban. Miért nem adsz már is egy ölelést, huh?
Pont akkor tértél be a nappaliba, s furcsán néztél barátodra.
T/N: Ümm, Kacchan, kivel beszélgettél?
Kacchan: Az apukáddal, ő egy elég jó fater, ohh, várj, hová-
T/N *zavarodottan néz továbbra is Kacchanra*
Kacchan: MOST MI AZ?
T/N: KIVEL BESZÉLTÉL KACCHAN?
Kacchan: MONDOM, HOGY AZ APUKÁDDAL!
T/N: de hát.. az apukám meghalt pár éve, amikor engem védett egy balesetben...
Kacchan: ....... hogy is van az az ima? Mi atyánk, ki vagy a...... O.O NEEM, TUDOM MÁR, SZENTELT VÍZ KELL IDE..
T/N: Betéptél?
