6. Fejezet

546 12 0
                                    

Szeptember 12.

Ahogy sejtettem. Reni nem írt semmit. Szóval, csakhogy pontosítsam, az msn-ről beszélek. Még hogy nincs olyan lány, aki visszautasítana... Miért nem lehet legalább egy sziát írni az embernek? De mindegy is, ma fog kiderülni, hogy Reniék bejutottak e az iskolaújsághoz, amennyire én tudom, elég nehéz feladat teljesíteni annak a szakkörnek a követelményeit, habár szerintem Reniéknek csukott szemmel is sikerülne bekerülniük. Fáj bevallani, de Neményinél okosabb ember még nem járt ebben az iskolában és én nem csak a diákokról beszélek, Kingánál törtetőbb és ijesztőbb embert még nem  láttam, beleértve a horrorfilmek szereplőit is, Reni, meg hát, van benne valami, ami megfogja az embereket, a kedvessége, az ártatlansága, valami nem evilági, nem olyan sekélyes, mint mások, képes elveszni a saját kis világában és az újságíráshoz pont ez kell, egyéniség. Pont ezért nem is lepődött meg senki, mikor francia kultúra órára mindannyian, Neményi kivételével, aki szokásához hűen, most is faarcot vágott, büszke mosollyal léptek be a terembe.

– Na hogy ment? Ki ír rólam cikket az októberiszámhoz? – Kérdezte Zsolti, viccből. 

– Az állatmagazin különkiadása. Maximum – Válaszolt Kinga szemrebbenés nélkül.

– Ez vicces volt, mióta tartogatod?  

– Nem tartogatom. Ha rád nézek, egyszerűen megjön a humorom. 

Monsieur Durand kissé szomorkodva, hogy így félbeszakították az óráját, de azért kedves mosollyal az arcán megkérdezte, hogy melyikőjük jutott be az újsághoz.

 – Mindhárman – Közölte Kinga, minden természetességgel.

 Durand tanár úr gratulált, és megkérdezte,ki milyen értékeléssel került be, ezek szerint ilyenkor rangsorolják is őket, nem csak felolvassák a neveket, ez kicsit meglepő volt, mire Kinga agresszíven meghúzta a copfját, és azt mondta, hogy nem az eredmény számít, hanem a tény, hogy bekerültünk. Nos igen, ilyet még sosem hallottunk az örökké versengő Kinga szájából. Ami nagy valószínűséggel azt jelentette, hogy ő utolsóként, vagy legalábbis nem elsőként jutott be. Mikor Reni leült elém, szinte gondolkodás nélkül böktem meg a hátát, hogy gratulálhassak neki. Viszont mikor megfordult, nem tudom miért, de elbizonytalanodtam, habár ha tippelnem kéne, valószínűleg azt mondanám, hogy azért, mert Reni olyan döbbent tekintettel nézett rám, hogy megszólítottam, mintha nem hogy osztálytársak sem, de ismeretlen lennék. Mintha valami idegen szólította volna le az utcán, összerándult a gyomrom, de nem akartam, hogy az arcomon is tükröződjenek az érzelmeim.

– Tegnap este kerestelek msn-en – Súgtam neki, mire elmosolyodott, de akkor sem ver át, ezzel a "kedves lány" mosolyával még egyszer.

 – Tényleg? - Kérdezte.

 – Megvan a házid föcire a kőzetlemezekből? - Kérdeztem, mire leolvadt az arcáról a mosoly, nagyszerű, most megbántottam, nem csinált velem semmi rosszat, vagy legalábbis szándékosan nem, én mégis azért büntetem, mert megbántotta, az általa ismeretlen érzelmeimet, gratulálok magamnak, hivatalosan is seggfej vagyok.

 – Persze. – Bólintott csalódottan. 

 – Monsieur Ántái-Kélémén! – Szólított fel MonsieurDurand, amikor észrevette, hogy beszélgetünk. A kérdéskor pont nem figyeltem, de tekintve, hogy jó érzékem van az idegennyelvekhez, nem igazán okozott problémát valami semleges témát felhozni, ami ha nem is feltétlenül volt válasz a kérdésre, mégis elkápráztatta a tanárt, aminek hála kaptam is egy ötöst, habár annyira nem foglalkoztatott, hiszen ha valamiben, akkor abban, hogy nem az iskolai jegyeim határozzák meg a tudásomat, biztos voltam.  A nap további részében nem történt semmi érdekes, suliban voltunk, ott mikor fordult elő utoljára bármi olyasmi, amiről először nem az unalmas unalmas szó jutott a diákok eszébe?

Szeptember 13-14. (Hétvége)

Az egész hétvégét deszkázással töltöttem Ricsiékkel, beszélt valami irodalom beadandóról, de engem nem foglalkoztatott, tudok olvasni, ennyi nem elég? Persze szóba jöttek, más, érdekesebb témák is, mint például egy nemsokára megrendezésre kerülő gördeszkás verseny, nagyon izgatott lett tőle Ricsi, habár valószínűleg nem leszünk dobogósok, de azért még így is jó szórakozásnak tűnik, plusz megismerkedhetünk pár profival is, akiktől még tanácsokat is kérhetünk a trükkökkel kapcsolatban. Röviden: Hatalmas buli lesz!




SzJG, Cortez szemszögeOù les histoires vivent. Découvrez maintenant