Itt ülök a sarokban,
Erősen belevések a karomba.
A kés mély nyomot hagy,
És a seb elég nagy.
A nyoma pár hétig megmarad,
A kezem pedig megdagad.
Senki se kérdezze meg mi történt,
Számomra már minden sötét.
Ez a világ kikészít,
És teljesen megbénít.
Nem bírom itt tovább,
Várom a csodás halált.
Az életünk egyszer úgyis véget ér,
És ha a lelkünk akar, majd visszatér.
Ha újra élni támad kedvem,
Tudom mit kell majd tennem.
De most feladom az életet,
Felvágom az eremet.
Menny vagy pokol, már nem érdekel,
Csak had menjek innen el.
