Novellák, One-Shot-ok

2.

Ez a novella szintén a fanficbingo versenyhez készült. Ahol két kötőjelet láttok, nézzétek gondolatjelnek! Don't judge me, nincs gondolatjel a telefonomon (a múltkor elfelejtettem mondani).

És még valami... más is van, akinek annyira nincs társasági élete, hogy az osztálykirándulást romantikus ficek írásával tölti, ráadásul éjfélkor? Csak kérdezem...😂)

~ ~ ~ ♢♢♢ ~ ~ ~

Alix becsatolta a görkorcsolyáját, és elindult az új deszkapálya felé. Örült, hogy végre nem kell mindenféle nyugis sétáló parkban görkoriznia a lépcsőkorláton, vagy egyéb teletömött helyen, hanem határok nélkül újra szabadnak érezheti magát. Na nem mintha annyira érdekelte volna a biztonság, de nem szerette folyton kerülgetni az embereket.

Ahogy a pálya felé suhant, és a menetszél az arcába csapott, még gyorsabb tempóra váltott. Sebesebben siklott végig az úton, mint eddig bármikor, majd hirtelen...

BUMM!

Jó közelről ismerkedhetett meg a talajjal.

Hála egy magas, ismeretlen deszkás srácnak, aki jót röhögött Alix taknyolásán.

Az alacsony lány feltápászkodott, majd odatrappolt a fiúhoz:

-- Te gáncsoltál el, te barom?!

-- Talán -- hagyta rá az. -- Talán nem. Tökmindegy. Így is, úgyis vicces volt.

Alix vicsorgott dühében. Szerencséjére nem sérült meg pár horzsolásnál komolyabban, ami az előbbi sebességét figyelembe véve kész csoda. Ezzel az erővel annyiban is hagyhatta volna a dolgot, ahogy mindenki más is tette volna.

Csakhogy Alixról beszélünk. Vele pedig senki sem szórakozhat.

Megragadta az ismeretlen pólóját a nyakánál, és lejjebb húzta, hogy egy magasságban legyenek, majd az arcába sziszegte.

-- Ide figyelj, ha még egyszer meglátom, hogy valakivel szemétkedsz, bemutatom a mocskos pofád az öklömnek!

Az illető pimaszul a képébe vigyorgott.

-- Milyen nagy és csúnya szavak ezek egy ilyen törékeny lánytól. Csak ne ugrálj annyit, pöttöm, mert a végén még bajod esik!

A rózsaszín hajú lánynak itt durrant volna el az agya, ha ekkor valaki nem szól közbe.

-- Szerintem inkább te leszel az, akinek hamarosan baja esik. -- Ismerős, nyugodt hang. Kék szemű hősnőnk elengedte az idegen srác pólóját, és felnézett.

Kim volt az. De a másik fiú nem vette túl komolyan, összefont karral, féloldalasan állt, és az a vigyor továbbra is ott virított az arcán.

-- Nézzenek csak oda! A védtelen virágszálnak most már védelmezője is akadt! Ahogy sejtettem. Mikor egyedül vagy, csak a szád nagy, pöttöm.

-- Egyedül is megoldottam volna -- sandított Alix az osztálytársára, majd az öklét rázva fordult ismét a deszkás illetőhöz. -- Ha szükség van rá, itt és most bebizonyítom!

-- Nincs rá szükség -- állította le Kim. -- A barátunk ért a szép szóból, jól mondom?

A fenyegető tekintettől és szavaktól patkányképű, sunyi "barátjuk" úgy döntött, jobban tenné, ha odébb állna. Vetett egy utolsó lesajnáló pillantást a jelenetre, aztán fellépett a gördeszkájára, és elgurult.

Alix sértődötten fordult Kim felé.

-- Mint mondtam, egyedül is megoldottam volna!

-- Tudom, hidd el, tudom, hogy mi mindenre vagy képes, illetve... elhiszem. De nem nézhettem tétlenül, ahogy veled bánik. Plusz egyébként is csak miattad jöttem ide.

Ez meglepte a lányt, aminek hangot is adott:

-- Na nézd csak, Kim, a kihívások királya hirtelen szuperhősnek állt? Egy évvel ezelőtt még el akartál tiporni a versenypályán. Mi változott?

Való igaz, az a bizonyos verseny Kim és Alix között, s így Alix születésnapja is pontosan egy éve volt, ami azt jelentette, hogy a görkorcsolyás lány ma lett egy évvel öregebb.

-- Aznap, egy éve megláttam benned valami egészen különlegeset -- mesélte a fiú elvörösödve. -- és szeretném, ha megbocsátanál nekem azokért a dolgokért, amiket tettem vagy mondtam!

Ekkor idegesen előre nyújtott egy kocka alakú papírdobozt, s közben a világért sem nézett volna az osztálytársára.

Aki viszont igencsak meghökkent a történéseken.

-- Öhm, köszönöm, ez igazán... kedves. Mi van benne?

-- Nyitsd ki! -- biztatta Kim lelkesen.

Alix gondolkodóba esett. Mi van, ha ez csak egy szívatás? Ha egy ilyen kígyószerű bohóc ugrik elő belőle, mint azokból a régi tekerős játékokból? Már a gondolatra is megborzongott. Ráadásul ha tényleg egy hülye vicc az egész, még kínosabb lesz, ha a pályán nyitja ki. Másfelől viszont Kim olyan segítőkész volt ma...

-- Inkább otthon, ha nem baj -- húzta el a száját bocsánatkérően, majd sarkon fordult, és elviharzott a korcsolyája kerekein.

A piros pulcsis srác szomorúan lehajtotta a fejét.

⏳⏳⌛

Otthon Alix a házuk egyetlen modern (és nem az ókori Egyiptomban élő) helyisége, azaz a szobája felé vette az irányt. Az ágyán ülve lerúgta magáról a koriját, magára zárta az ajtót, és a tenyerébe helyezve szemlélte az ajándékát.

Végül úgy döntött, csak kinyitja.

Óvatosan felemelte a fedelet, azután, mivel nem történt semmi, félelem nélkül nézett a dobozba.

Legnagyobb meglepetésére egy aranyos, pici kaktuszt talált az alján, és egy cetlit, rajta valami üzenettel.

Kivette, és elolvasta.

"Szívós, kicsi, szúrós. Boldog szülinapot, Alix ♡"

Alix elnevette magát. Az biztos, hogy Kimnek még van mit fejlődnie a flörtölésben.