Az ördög jegyese (Befejezett)

🔥Tizenhetedik fejezet🔥

Vladimir pov.
Másnap reggel iszonyatos hasfájással ébredtem. Szinte éreztem, hogy ami tegnap bement, az bizony most ki fog jönni. És így is lett. Rohantam a mellékhelyiségbe és kiadtam a gyomrom tartalmát.
- Kedvesem! Minden rendben? - két kezet éreztem meg ahogy a meztelen hátamat simogatja majd miután végeztem neki dőltem a vállának.
- Jobb? - kapott fel menyasszonyi pózba és visszacipelt a hálónkba.
- Igen, biztos csak elrontottam a gyomromat. - mondtam. Visszatett az ágyba és alaposan betakart majd befeküdt mellém.
- Neked nincs dolgod ma?
- Nekem ott van dolgom ahol káosz van és most a kedvesem egészségével van káosz, szóval itt van dolgom. - nyomott egy puszit az arcomra. Mosolyogva bújtam az izmos mellkasához és élveztem ahogy a karjaival magához szorít. Amikor felvittek a hegyre, azt hittem számomra itt a vég és az életem is oda van, pedig talan csak most érzem igazán, hogy végre élek. Leszámitva a kavargó gyomromat, boldog vagyok. Talán ez csak egy kis gyomorrontás volt és reggelre semmi bajom nem lesz.

Igorus pov.
Nem javult az állapota. Már egy hónapja majdnem minden reggel hány és olykor rendkívül furcsán viselkedik. Néha ilyen, néha olyan. Ma elhatároztam, hogy beszélek vele. Szint berontottam a szobankba ahol ült és olvasott. Hátrahőkölt, de most nem érdekelt ha fél.
- Vladimir! Mi van veled? Már egy hónapja olyan furcsán viselkedsz! Azt se tudom már néha, hogy mérges vagy, vagy pedig szomorú! Mi? Van? Veled? - szótagoltam mérgesen. Lehajtva a fejét ült fel törökülésbe. Már bántam, hogy így lehordtam a fejét. Leültem mellé és magamhoz öleltem.
- Sajnálom. Nem akartam kiabálni csak már tényleg nem tudom mi a baj veled és ez nagyon aggaszt. - simogattam a vállát. Belebújt az ölelésembe és megmarkolta a ruhámat.
- Én se tudom mi van velem! Hidd el ha tudnám elmondanám, de nem tudom. - szipogta szegénykém. Annyira aggódok, hogy mi lehet vele. Mi van ha beteg? Nem élném túl ha történne vele valami. Holnap elviszem őt Apollóhoz, ő talán tud segíteni.