KakaSaku (Szünetel)

Előszó (Sakura szemszöge)

Az életem soha nem volt túl érdekes. Egyetlen említésre való dolog gyerekkoromban az Sasuke, akibe minden lány szerelmes volt. Természetesen én is. És emiatt vesztem össze a legjobb barátommal is, Ino-val. Aztán mindannyian geninek lettünk, és ugyan én kerültem Sasuke-val egy csapatba, de Ino akkor sem adta fel. Elvégre ez már nem csak Sasuke-ról szólt, hanem rólunk is, és ez már a mi harcunk is volt.
(Írói megjegyzés: gondolom, mindenki látta a Naruto nevezetű anime első jónéhány részét, de ha mégsem, nézdd meg, mert lusta vagyok leírni a karaktereket.)
Egy idő után viszont egyre bonyolultabbak lettek a dolgok. Naruto és Sasuke állandóan összeveszett, Kakashi sensei nem tudta rendesen fegyelmezni őket, én pedig semmiből nem voltam kiemelkedően jó, mint a többiek.
Aztán Sasuke elment. Elhagyta a falut, és akkoriban értettem meg, mi az amikor valamit vagy valakit nem értékelünk,de a hiányát érezzük. És nagyon fájt. Elképzelhetetlenül. És olyantájt értettem meg, hogy Naruto ugyan állandóan veszekedett Sasuke-val (esküszöm, egy 20 mp. nem telt el anélkül, hogy legalább valamelyikük kineveti a máskkat valamiért), de tudtam, hogy barátok. Sőt, legjobb barátok, mivel egyikőjüknek sincs senkije a csapaton kívül. És ezért megértik egymást. És ha úgy akarjuk mondani, akkor riválisok. Vagy bff-ek (=^w^=).
És én pedig még évekig szerettem Sasukét. Nagyon, mindennél jobban. És mégsem ismertem őt, és most sem ismerem, mert azóta nem láttuk egymást, és Sasuke pedig teljesen.megváltozhatott ez alatt az idő alatt. És ugyan még mindig hiszem, hogy visszajön, már egyre kevésbé érzem, hogy utána még többek lehetünk csapattársaknál, barátoknál. És ez ugyan hihetetlenül fáj, nem tudok ellene mit tenni.