KakaSaku (Szünetel)

Előszó 2 (Kakashi szemszöge)

Nem szeretek a múltamról beszélni. Sok dolog történt, és mind fájdalmas. A szüleimet hamar elvesztettem, apám öngyilkos lett, anyámra meg már nem is emlēszem. A csapat pedig amit kaptam, hamar széthullott. Először a barátom, Obito halt meg, aki még utoljára megkérte, vigyázzak Rinre. Nem sikerült, mivel ő volt a következő. Így már csak sensei maradt, akit idő közben megválasztottak a Negyediknek. Ám egy baleset következtében sensei meghalt, és nekem már senkim nem volt, csak az új emberek, akiket nem ismertem, mivel évekig elvonultam a társaságoktól. A Harmadik pedig mindig új csapatokat bízott rám, akik már a genin vizsgán megbuktak. Aztán jött a Hetes csapat, Uchiha Sasuke, az emofiú, Uzumaki Naruto, sensei fia, és a Kyuubi Jinchuurikije, és Haruno Sakura, aki nagyon jó chakra kontrollal rendelkezett, általában a háttérbe húzódott, néha akaratlanul is. Eleinte fánt, ha velük kellett lennem, mivel az én régi csapatomra emlékeztettek, ahol én voltam Sasuke, Rin Sakura, Obito pedig Naruto. Viszont egy idő jtán kenytelen voltam megszokni ezt. A csapat megalakulása után sok dolog történt, és nem igazán akarom megemlíteni őket, de muszály lssz, mivel a csapat széthullott, Sasuke elhagyta a falut, egy fél év múlva pedig Naruto is elment tanulni, Jiraiya sensei-el, az én sensei-em sensei-ével. És utána úgy éreztem, hogy balszerencsém van, és ahogy a régi csapat esett szét, úgy fog az új is. Az egyetlen ember, akiben biztos voltam, végig itt marad, az Sakura volt. És ugyan már nem lettem volna nélküle sem egyedül, Gai és a srácok miatt, örültem, hogy valaki velem van. Valaki, akj megérti, milyen egy csonka csapat, és nem csak színleli az együttérzést. És akkor először a sok balszerencse után úgy éreztem, valaki végre megért engem.