KakaSaku (Szünetel)

Az első csapás

Este Kakashi hazakísérte Sakurát, majd a ramenes felé vette az irányt. Fáradt volt, de megnyugodott.
Az Ichirakuban evett, majd elindult ő is a lakásához. Nyugodtan, ráérősen ballagott az úton, ahol a késői idő ellenére gyerekek szaladgáltak. Meleg volt és kényelmes idő, a hazaút pedig hamar elröppent.
Kakashi belépett a lakásába, felakasztotta a kulcsot, levette a kabátot, majd elindult főzni magának egy teát.
De a konyhában már volt valaki. Az egyik széken ült, és néma csöndben várta őt, szemében megvetés villant.
Kakashi először pislogott, hogy most tényleg betört hozzá valaki, aki ilyen közel áll a hokagéhoz.
Shizune rezzenéstelen arccal bámulta a séróbárót, és még félelmetes is lett volna, ha nincs egy lila folt a tarkóján, és nem egy malac van az ölében. Ugyanis Tonton ragaszkodott hozzá, hogy eljöjjön, mert Tsunade már megint csak papírokat írt alá.
Kakashi kínosan elmosolyodott, majd negkérdezte.
-Miben segíthetek ebben a késői órában?- hangja kedves volt és udvarias, ám Shizune nem válaszolt, csak megvető pillantásokat küldött felé.
-Kérsz egy teát esetleg?- vetette fel Kakashi, és elindult, hogy elkészítsen két adagot. Csakhogy a lány szeméből azt tudta kiolvasni, hogy természetesen nem kér, csak más szavakkal. Talán még néhány káromkodást is utánagondolt.
A férfi végül sóhajtott, és leült Shizune mellé.
-Rendben, mit szeretnél?- kérdezte fáradtan és tartózkodón.
-Amit szeretnék segít neked, de te ezt soha nem lennél hajlandó beismerni.- szólalt meg végre.- Dobd Sakurát. Külön mindketten boldogabbak lesztek, és még csak egy szégyenfolt sem kerül Konoha történelmébe.
-Tudod, hogy ez nem így működik. És tudod, hogy képtelen lennék Sakurát megbántani. És nem érdekel a jövő történelme, mivel apámat is negatívumként jegyezték meg. Pedig ő csak segíteni akart.
-De most rólad van szó, és nem az apádról. Te dönthetsz még jól.
Kakashi szeme megvillant. Jól dönteni?!
-KI MÁS DÖNTÖTT JOBBAN, MINT HATAKE SAKUMO?! Ő SZERETTE A BARÁTAIT, ÉS A CSAPATÁT MINDENNÉL TÖBBRE TARTOTTA!!
-És ezzel több shinobi halálát okozta, mint amennyit megmentett. A küldetésben a csapattagoknak pont azért kellett volna meghalnia, hogy többen maradjanak életben. Sakumo meggátolta az önfeláldozásukat, és ezért tekintünk rá úgy, ahogy.
-Nem igaz! A küldetés tétje nem emberélet volt, hanem pénz!
-Ezt miből gondolod?- mondta látszólag biztosan Shizune, de belül elrettent a gondolattól, hogy nincs igaza.
-Utánaolvastam, és rákérdeztem a Hokagénál is.
Shizune szája megremegett. Dühében sikítani és üvölteni szeretett volna, de nem fedhette föl, hogy mennyire ideges.
-És ha az iratok hamisak? Ha a Hokage hazudott neked?
-Akkor az én szavam a te szavad ellen. Egyikünknek sem lesz igaza, és nem fogjuk tudni bebizonyítani a másik hamisságát.- válaszolt fáradtan Kakashi.- De ha csak ennyi, akkor mennék aludni. Fárasztó napom volt ma.
-Holnap pedig ráveszlek, hogy szakíts Sakurával!- állt föl Shizune, majd idegesen kiviharzott a házból. Utána viszhangzott a szoba az ajtócsapódástól.

Kakashiéval ellentétben Sakura estéje átlagosan telt. Szülei szája fülig ért, amitől a lány idegbajt kapott, vacsora után pedig azonnal fölment a szobájába. Gyakorolta egy kicsit a gyógyítást, és ugyan nem volt még olyan jó, mint előtte, a lelkiállapota javult, és sokkal gyorsabban oldotta meg a feladatot.

Másnap reggel a lány kipihenten kelt. Kipattant az ágyból, megreggelizett, és rohant is el otthonról.
Nem igazán volt dolga, csak sétált, délben pedig benézett Kakashihoz is.

Csodálkozására Shizunét is ott találta, méghozzá egy igen félreérthető helyzetben. Ugyanis Shizune ruhája félig le volt húzva a válláról, néhol el volt szakadva, a nő haja pedig igen kócosan állt.
Kakashi pedig izzadtan, szintén szakadt ruhában állt előtte.

Mindketten lihegtek, mikoris újra elkiáltották magukat, és a másiknak estek. A lakás szétzúzva körülöttük, Sakura pedig amikor rájött, mi is történik pontosan, először majdnem elnevette magát, majd megijedt.

-Hagyjátok abba!- kiáltotta, majd közejük rohant.- Kakashi, nyugodj le! Shizune... miért?
-Nem való hozzád, az apád lehetne!- sziszegte a nő.
-Nem te mondod meg.- nézett rá gyűlölettel a férfi.
-Amennyiben tizenöt évesen gyereke lesz, lehetne az apám, de általában harminc, illetve huszonöt körül szokott apa lenni valakiből.

-Akkor is!- nézett undorodva Shizune, majd fújt egyet, és Sakurához lépett.
-Figyelj. Ha jót akarsz, kerülöd. Én kinézek belőle mindent, bizonyára most is csal valakivel. Azon kívül nem illesz hozzá. Ott van Naruto! Vagy Sasuke, ha vársz rá, biztos visszajön! De Kiba is helyes, és...- kezdte sorolni.

-Shizune, nem. Először is: Sasukéval kapcsolatban milyen gyorsan változott a véleményed! Másodszor: megbízom Kakashiban, mert szeretem. És nekem ennyi elég, mert tudom, ő is szeret, és nem csalna meg. Értetted?

-És Shizune.- szólt Kakashi is.- Az életemnél is fontosabb számomra ez a lány. Én is marcangoltam már magam, hogy mit szeret bennem, de csak el kellene fogadnom. De én amennyire csak tudom, vigyázok rá. Nem kell féltened.

-És... de és a falu hírneve?

-Nem lesz baj. Biztos sokszor volt már olyan pár, mint a mienk, és amúgy is; nem érdekelnek a vélemények. Mi csak egy pár vagyunk a több ezerből. Nem kell aggódni. Nem miattunk fogják elítélni a hőn szeretett Hokagédat.

Shizune megsemmisülten pillantott egyik ismerőséről a másikra, majd idegesen továbbált.

-Tényleg nem látod, mit szeretek benned?- kérdezte Sakura.

-Nem... nem tartom magam olyan csodálatosnak.

-Én is így voltam ezzel eleinte. De hidd el, nálad tökéletesebb valakit nem ismerek.

-Szeretlek, Sakura.

-Én is szeretlek, Kakashi.

Nos, ez lenne a vége. Bocsánat emiatt, hogy lezárom, de tényleg nem tudnám hogyan folytatni.