KakaSaku (Szünetel)

Együtt egyedül

Sakura

Sokszor találkoztunk... szeretem, és ő is szeret engem, de... erről senki sem tud eddig rajtunk kívül. És ez kicsit fáj ugyan, de nem mondhatjuk el soha senkinek. Minden délutánt vele töltök. Már kopognom sem kell, tudja, én vagyok az, és minden nap hamar elrepül az idő. És ahogy látom, már nem negatív. És ettől még boldogabb vagyok, és még jobban szeretném, ha elmondhatnám mindenkinek. Remélem, ő is hasonlóan érez.

Kakashi

Nagyon szeretem Sakura-t. Gyönyörű, kedves, okos, intelligens, és úgy szeretem, hogy csak az enyém... Rin más volt, Rin-t nem szerettem ennyire, őrá Obito miatt vigyáztam, és akkor nem voltam igazán szerelmes, de most, most jobban szeretem azt a lányt, mint bármi mást a világon. És soha nem akarnám, hogy sírjon, hogy szomorú legyen, csak hogy nevessen, és itt legyen velem. És tudom, hogy ő is ezt szeretné. És legszívesebben belekiáltanám a levegőbe, hogy a valaha élt leggyönyörűbb lány az enyém, és az is marad örökre...

Sakura

Ajaj. Ez nem jó. Azt hiszem, Tsunade-sama nagyon megharagudott rám... mert elrontottam egy gyakorlást, olyat amit tudnom kéne... hogyan? Pedig csak kicsit kalandoztak el a gondolataim... és aztán rendesen koncentráltam... el kell mondanom Kakashi-nak!

Kakashi

Szerelmes vagyok. Ilyenkor az ember boldog, és mindennek örül... csak valahogy ilyenkor semmire sem tud igazán figyelni. És ugyan ez semmiség, mivel az a boldogság mindent megér, de ha valaki figyelne, rájönne, hogy szerelmes vagyok... és ha délután pedig átjön egy gyönyörű lány hozzám... ezt nem lehet félreérteni...
És ma Sakura is mondta, hogy vele is ez volt. Megijedtem, mert lehet, hogy ha a munkáját gátolja ez a dolog, akkor mégsem akarja. Vagy lehet, hogy ezt már semmijen kapcsolat nem bír ki... de én szeretem! Hogy gondolhatok ilyeneket! Elvégre ő csodálatos, erős, és magabiztos, így biztosan megoldja majd! Csak nekem kell megkérdeznem, hogy én hogyan csináljam...

Sakura

Furcsa ez így, de ma én voltam szomorú. Vagyis hát, én is... mivel ez olyan, mintha Kakashi-val mindig ugyanazok lennének az érzelmeink... ha sírok ő is sír, ha nevetek, ő is nevet... és fordítva. És ma, először, együtt sírtunk... és miattam. Mert lehet, hogy próbálok boldog lenni, és szeretem Kakashi-t, de én is lehetek szomorú. Mert egyre rosszabb vagyok, és Tsunade-sama egyre többször szíd le, ha elrontok valamit... NEM AKAROM! Nem akarok dönteni, hogy az életcélom adjam föl, vagy a szerelmem, de a kettő együtt egyszerűen nem megy... Kakashi is érzi, ő is egyre figyelmetlenebb, és egyikünk sincs meg jól a másik nélkül. A szerelem ennyire fájna?... mit tegyek, hogy ez működjön? Valakit be kéne avatni? Valakit, aki nem kinevet, nem néz le minket, hanem elfogadja, és ősuintén segít? A barátaim nem jók... ők ezt nem érezhetik át... Kakashi barátai szintén... de... hátha van valaki...

Kakashi

Szeretem Sakurát. Mindennél jobban. Bármiről lemondanék, csak hogy boldog legyen... és annál nincs fájdalmasabb, mint amikor sír, és én nem tudok mit tenni. Mit tehetnék? Nem is értem, hogy szerethetett belém... még mindig nem... hiszen olyan törékeny, olyan ártatlan, olyan picike! Mintha az ellentétem lenne. És mintha pont ezért szeretném. És pont ezért nem értem. Sírt, és nem értettem, mi a baja... és nehéz volt így megvígasztalni. Vagyis hát... még soha nem sírt előttem, azóta, hogy beleszerettem. És ez most nagyon új volt... pedig már néhány hete együtt vagyunk...

Sakura

Én... azt hiszem, el kell mondanom valakinek, mi történt... de előtte még megbeszélem Kakashi-val

Kakashi

Nekem már ötletem sincs, mit tegyek. Sakura egyre többször szomorú, vagy aggódik valamin. Bármit megtennék, hogy boldog legyen, de ez így... ez így fáj.

Sakura

Elmondom Kakashinak. Majd ma.

Kakashi

Ma beszélek majd Sakura-val, mi az, ami boldoggá tenné.

*Sakura benyit Kakashi-hoz*
-Kakashi...
-Sakura...
-[egyszerre] Beszélni szeretnék veled!
-Kezd te, Kakashi.
-Sakura... olyan szomorú vagy... tudok segíteni? Mert én nem szeretem, ha bármi bajod van. Szeretlek.
-I-igen. Olyan egyedül vagyok... tudom, hogy te itt vagy velem, de rólad senkinek sem beszélhetek... mindenkinek azt mondom, edzünk, és nem szeretek hazudni... szeretném valakinek elmondani, hogy mi van köztünk...
-Sakura... ugyan kinek mondanánk el? Hiszen senki sem értené meg...
-Hátha... hátha te ismersz valakit, aki mégis...
-Ugyan ki lehet az? Nekem már rég nincs családom...
-Senki? Régről... biztos volt valaki, akit ismersz...
-Nem... nem tudom. A csapatom... ők már nincsenek, de... azt hiszem...
*Kakashi rájön, ki lehet az*
-Megvan! Sakura, tudom kivel kell beszélnünk!
-Tényleg? Ki az?
-Jiraiya-sama, a sensei-em mestere. Ugyan most úton van Naruto-val, de majd elküldi a Myoboku-hegyre... tudod, a békákhoz.
-Igen, de most hol vannak? Nem tudom... de megkeressük őket. -Elmegyünk mi is edzeni egy néhány hetet falun kívül!
-De... mit fognak gondolni?
-Sakura. 15 év van közöttünk. Ugyan ezt mi nem érezzük, de a többiek így látják.
*Sakura megöleli Kakashi-t*
-Köszönöm.
-Nem. Én köszönöm.