KakaSaku (Szünetel)

Még mindig nem értem, hogyan

Sakura

Megtaláltam, mi az, amiben igazán jó vagyok. A chakra kontroll kell hozzá, és akik ezt az utat választják, nem harcolhatnak az első sorokban. Biztonságosabb, viszont ilyenkor mégis te vagy a célpont. Természetesen, mert ameddig a gyógyító nindzsa él, a félhalottak meggyógyulhatnak, és újra harcolhatnak. Hátránya viszont a vér, a szervek, és az egyéb finomságok. (Írói megj.: Inkább nem részletezem, tekintettel a legjobb barátomra, aki undorodik az ilyen dolgoktól.)
Viszont így megtaláltam én is az életcélom. Naruto-nak az, hogy elfogadják, Sasuke-nak a bosszú, Kakashi sensei-nek pedig a hülye pornókönyve. Gondolom én.
Viszont, hogy se Sasuke, se Naruto nincs itt, elkezdtem hiányolni a veszekedéseiket, meg Naruto hülyeségeit, Sasuke viselkedését, Naruto Sakura-chan-ozását. Vagy azt talán mégsem, mert állandóan rajtam lógott, és ezt ismételgette.
De még sensei itt van. És ugyan alig találkozunk, mivel általában én gyakorlok, ő pedig küldetéseket hajt végre, és ezredjére is újraolvassa az Icha-Icha-Paradise-t. Nem értem, miért nem néz inkább másik sorozat után.
De visszatérve az előző előtti témára, végre úgy érzem, én sem maradtam le. Ugyan még nem vagyok olyan erős, mint Sasuke és Naruto, vagy esetleg Kakashi-sensei, tudom, egy idő után majd utolérem őket. És ha Narutóékat már lehetetlen lenne utólérni bárkinek is, akkor majd leelőzöm a sensei-t, és én leszek a leges-legjobb gyógyító. Elvégre Tsunade-sama tanítványa vagyok.

Kakashi

Sokáig figyeltem Sakurát, az egyetlen embert, aki megérthet egyáltalán, és egyre inkább úgy érzem, mégsem tudja, hogy Sasuke már nem jön vissza. Nem szeretném összetörni az álmait, de Sasuke már más ember, és képes lenne lerombolni Konohát a célja érdekében. Mert ő már nem az az Uchiha Sasuke, akit megismertünk, hanem valaki más, valaki megszállott ember, aki nem hajlandó feladni a bosszúját, mert azt hiszi, az segít a fájdalmán. És nem hajlandó átgondolni rendesen a dolgot, csak megy az érzései után.
Naruto pedig erős lett, már túlságosan is. Tudom, hogy az lesz a veszte, hogy egy neki lehetetlen küldetést kap, vagy valamikor elront valamit, és meghal. Vagy úgy, mint az apja.
De Sakura... Sakura más. Ő túl fogja élni, ő elérheti még az álmait, és lehet ő a legjobb. Neki több az esélye, mint a másik kettőnek összesen, mivel gyógyító nindzsának lenni annyit tesz, öregségben fogsz meghalni. És én, aki szintén nemsokára meghal, nem akarok senkit, akihez ragaszkodhatok, és mégis egyszerre érzem és tudom, kell, hogy legyen valaki, akiben megbízok. És ugyan én hiszem, hogy Sakura lesz az, a csapat köteléke miatt, de tudom, hogy neki nem én leszek. És ez, ugyan valamiért fáj, jól érzem magam, ha arra gondolok, hogy neki is lesz valaki, ha pedig már tényleg nem lesz senkije, én ott maradok vele, és megvédem majd, mivel ő lesz az egyetlen, aki megérthet.

Sakura

Mostanában egyre kevésbé gondolok Naruto-ra és Sasuke-ra, ám Kakashi-sensei-el más a helyzet. Furcsa mód hiányzik, hogy folyton elkésett a küldetésekről, és az az idegesítő szokása is, hogy soha nem rakja le a könyvét. Meg hogy olyan ,,semmi nem érdekel" stílusa van, aztán mégis érdekli a dolog, de próbál színészkedni, és ezt csak azok veszik észre, akik ismerik. És egyre jobban hiányzik, hogy nem tudott mit kezdeni a Sasuke vs. Naruto helyzetekkel is, és az is, hogy olyan volt, mintha nem törődött volna velünk, és mégis odafigyelt ránk. És hiányzik, hogy nem mutatta meg az arcát, és hogy ezt a dolgot mindig úgy kezelte, mintha tényleg fontos lenne valakinek, hogy ne lássák az arcát. És közben meg idegesít, hogy azt hiszi, Sasuke nem jön vissza, pedig ismernie kéne Sasukét, elvégre egy csapatba tartoztunk mindannyian. És közben meg utálom, hogy soha nem ér rá, és utálom, hogy mindig negatív, mert régen rossz dolgok történtek vele. A múlt nem a jövő, mert a múlt már olyan marad, amilyen volt, de a jövőt mi befolyásoljuk, mi mondjuk meg, milyen legyen, ha nem is egy ember, de mégis mindenki tesz azért valamit, hogy más legyen a jövő. Ha már csak nem pont ugyanazt csinálja, mint tegnap, ha már csak arra gondol, mit akar majd megtenni - már akkor tett valamit. És lehet, hogy nem világrengető dolgot hoztok létre, de akkor is más lesz a holnap, mint a ma vagy a tegnap volt. És én ezért akartam gyógyító lenni, hogy az is gondolhasson a jövőre, aki haldoklik, és soha ne adja fel. Mert ha más nem, én ott leszek, és segítek rajta, és akkor neki is lesz jövője, ugyanúgy ahogy tegnap is volt. És ezt utálom a sensei-ben, hogy ezt nem érti meg, és hogy nem tudja felfogni egyetlen ember jelentőségét a jövőben. Mert nem úgy gondolkozik, mint én, pozitívan, hanem azt hiszi, realistán, pedig pesszimista, és ugyan nem lehet rá haragudni ezért, a múltja miatt, én mégis ezt teszem. És megváltoztatom, és ráveszem, hogy legyen pozitív - legyen optimista. És higgyen a jövőben, és tudja, nem éri meg negatívnak lenni - mert az ember akkor él igazán, ha pozitív.