Harry Potter *oneshots*

harmadik

"francia"
-angol-

" Nem kellett volna ebbe belemennünk " kezdtem rosszul érezni magamat vonatra fellpve.

" Én se értem mi értelme is van ennek " forgatta meg a szemeit Chloé, miközben egy szabad kabin után kutattunk.

" Tudodjátok még leszállhatunk van két percünk indulásig " csatlakozott a panaszkodásunkhoz a húgom is, Kiara. " Bármi jobb lenne ennél a helynél "

" Hogy gondolhatták a tanáraik, hogy ez nekünk majd jó lesz? " nyitottam be egy teljesen üres kabinba. Mind a hárman befurakodtunk és próbáltuk megszerezni az ablak melletti helyeket. Chloé és én nyertünk a húgom duzzogva foglalt mellettem helyet.

" Idézem: ez jót fog tenni a nemzetközi kapcsolatainknak és nektek is mivel élettapasztalatot tudtok, majd ezzel szerezni " utánozta barátnőm tökéletesen az oktatón magas nyávogós hangját.

" Kell ennél több? " jegyezte meg szarkasztikusan.

" Igen Fraciaország forró őszi légköre kell nekem, ehelyett a párás, esős, hideg légkör helyett " puffogtam.

" Ne, is említsd, mindjárt sírni fogok " szenvedett továbbra is Chloé.

" Anyáék nem is hiányoznak? "

" Naív kis húgi, ez az egyetlen elönye, nem kell azt hallgatnom, hogy anyuci kis kedvence, meg, hogy a lányával biztosan kivételt tesz. Ettől öröm megszabadulni. "

" Én azért remélem velük tölthetem, majd a karácsonyt " ábrándozott tovább.

Már az út felénél tarthattunk, mikor a kabinunk ajtaját egy csapat vihorászó fiú feltépte.

- Lenne egy kérésünk - szólalt fel közülük az egyik. - Mondanátok azt, ha szépen megkérünk titeket, hogy végig veletek utaztunk? - összevont szemöldökkel mértem végig a négy fiút, gyanúsak voltak számomra, de amint a tekintetemet Chloéra vezettem tudtam, úgy is belemegyünk a dologba. A fiúk voltak a barátnőm legnagyobb gyengéi, olyan hatással voltak rá, mintha valami kábítóbűbájt használtak volna rajta.

- Hát rendben, de magyarázato.. - nem fejezhettem be a mondandómat, ugyanis a kabin ajtaja ismét nyílt. Egy öreg nő állt az ajtóban, elkezdte a kissé szedett-vedett társaságunkat egy mindent tudó tekintettel végig mérni.

- Szép jó napot, hölgyeim, úraim! - biccentett - Hölgyeim, ha szabad érdeklődnöm, az út egészét ezekkel a férfiúkkal töltötték? - senki nem mondott semmit, tudtam, hogy ismét nekem kell felszólalni.

- Igen asszonyom, tetszik tudni ezek a kedves úriemberek megengedték, hogy velük együtt utazzunk a számunkra ismeretlen iskola felé - amikor hazudok a szavak csak úgy ömlenek belőlem, néha hátrány, van mikor előny.

- Ó, ezt nehéz elhinnem, ezek a fiúk nem az udvariosságukról híresek - gyanakodva mérte végig ismét a társaságunkat.

- Eddig velünk úriemberhez méltóan viselkedtek - erősített meg a húgom.

- Látja Mrs. Potts nincs miért aggódnia, ilyen úrihölgyek társaságában illedelmesen viselkedünk, mi jó neveltetst kaptunk - vettet be a szemüveges fiú egy teljesen ártatlannak tűnő mosolyt.

- Mr. Potter pont jól ismerem magukat, s a neveltetésük minden csak nem jó. Figyelni fogom magukat - végszóra el is viharzott. Egy pár másodperces csend után, a fiúk felnevettek.

- Elnézést kérek hölgyeim, hogy belekervertünk benneteket ebbe - kért bocsánatot az egyikük, szökés barnás egynes haja a zöld szemeibe lógott, és élvezet volt hallgatni angol akcentusát. 

- Mibe is? - érdekolödött Chloé.

- Lehet, hogy lekéstük a vinatot és seprűn érkeztünk meg ide, de csak lehet ez történt - jegyezte meg szemtelenül egy másik, akinek sötét göndör haja válla vonallát súrolta ezzel emelte ki férfias arcvonásait.

" Hogy segíthettünk nekik? Te jó ég mi is bajba fogunk így kerülni! " a testvérem teljesen kiakadt.

" Nyugi Kiara " simítottam végig a karján nyugtatás képp.

" Hogy nyugodjak le, ha első nap bajba kerülünk, én nem..."

- Szóval Kiara vagy én James vagyok, ők meg itt a barátaim, itt mellettem Sirius - a hosszú hajú-  vele szemben Peter - a társaság fekete báránya kissé fura megjelenésével-  és John -a barnás hajú, az utolsó név tulajdonosa, felmordult.

- Remus John Lupin vagyok, az ismerőseimnek Remus - egy kedves mosolyt eresztet meg felénk.

- Az én nevem Chloé, velem szemben ül Lya és a húga pedig Kiara, de ezt már tudjátok - mosolygott a mellette ülő Siles, vagy kicsodára a név memóriám elég gyatra valljuk be.
-

Nem tudom mennyi ideje is beszélgettünk velük, de nagyon sok mimdenbe beavattak, mimket az iskolával kapcsolatban és elkeztek zemgeni valami dalt, amiben éppen a Mardekárt mocskolják. Ami ha jól értettem az egyik ház ahova beoszthatnak bennünket. Míg az iskplát bemutatták számunkra, róluk is megtudtunk egy s mást. James és Sirius a csapatuk lelke, Remus aki próbálja őket kordában tartani annyiszor kezdte kioktatni a giúkat, hogy már az ő nevük is megmaradt. Na meg ott van Peter a csapatukban aki olyan, mint egy szürke kis egér, csak úgy van.
Éppen belemerültem James-szel egy kisebb vitába, arról melyik kviddics csapat és miért,
mikor újra kivágodódott az ajtó, mire ijedten kaptuk mind fejünket felé. Szerintem nem csak az én számat hagyta el egy sóhaj, mikor egy körülbelül egy velünk egyidős vöröshajú lány állt ott. Bár a tekintete villámokat szórt a négy fiúra, főleg James-re.

- Csak gondoltam szólók, hogy mindjárt megérkezünk vegyétek fel a tallárotokat - ránk nézett közben és nem a fiúkra. Kiváncsi lennék milyen kapcsolat is van közöttük.

- Köszönjük, hogy szóltál - moslygott rá a húgom, mire egy kissé meglágyult a dühös arca, majd egy intéssel itt hagyott bennünket.

- Haver szerintem haragszik rád - csapott Sirius James hátára. Mire a fiúnak arcára fagyott a mosolya.

- Sirius hagyd őt békén, és hagyjuk a hölgyeket átöltözni - szólt közbe Remus és távozni készült, de az ajtóból méga vállafellett visszanézett ránk. - Köszönjük a segítségeteket, remélem legközelebb egy kevésbé kellemetlen helyzetben találkozunk

Ezt most így itt hagyom. Vélemény? Megéri folytatni?