Veled

2. Fejezet

Január 2.
Igazából mára csak lazulást terveztem. Magántanuló vagyok ezért a suli sem zargathatja meg a mindennapi életemet. Sokan kérdezgetik,hogy mikor megyek egyetemre. Mindig azt válaszolom,hogy szerintem még korán van hozzá. Igazából nekem mindig is korán lesz. Nem akarok egyetemre menni,megvagyok én anélkül is. Nem kell diploma meg ilyen hülyeségek. Anélkül is lehetek ember nem?
A mai napom elég furcsán indult. Felkeltem,majd kimentem a konyhába egy kis ennivalóért. Lassú léptekkel elbaktattam a konyhába. Reggel 8 óra kereken. Ilyenkor általában csak én szoktam ébren lenni. Most kivételesen apát is itt találom ahogy egy újságot olvas a konyhapultnak dőlve. Mélyen belemélyed az újságába amit valószínűleg most vett ki a postaládából.
-Jó reggelt.-mondom mire kiejti a hírhozót a kezéből.
-Jó reggelt.-nevet,miközben felszedi az újságot a koszos padlóról. Amióta anyukám meghalt nem nagyon takarít. Sőt sosem. Én végzem el a takarítást még az udvaron is. Apukám nagy ívből tesz a rendre. Szerinte ez egy nő dolga.
Bla Bla Bla...
-Holnapra esőt mondanak.-nézi az egyik lapot.
Megvonom a vállam és a hűtőhöz lépek. Úgy döntöttem csinálok kaját hamár az apukám nem kedveskedett nekem reggelivel. Ez is a nő dolga mi?
Megcsinálom az ételt és leülök az asztalhoz enni. Apám olvas én eszek. Egy szót sem szólunk egymáshoz. Nem annyira mutatjuk ki az érzelmeinket egymás iránt de szeretjük egymást. Legalábbis én szeretem őt.
Megettem a reggelit. Kivételesen finomra sikerült. Büszke vagyok magamra. Elmosolyodom a saját egoista megjegyzésemre. Beteszem a tányért a mosogatóba és felrohanok az emeletre majd bemegyek a szobámba. Odarohanok a szekrényemhez és kidobálom az összes ruhát belőle,hátha találok valami jót. De nem. Feladom a keresést és valami egyszerűt veszek fel. A zoknim ki van szakadva,a pulcsim piszkos. Ideje már mosnom. Teljesen ki ment a fejemből. Még jó hogy ma nem megyek sehová. Megfogom a laptopomat és az ágyra hajítom. Bekapcsolom a Netflixet és keresek valami jó kis filmet amivel néhány óráig elfoglalhatom magamat.
Megnéztem pár filmet nem tagadhatom. Najó lehet hogy hármat. Vagy ötöt? Igazából nemtudom de máris 19 óra. Lelököm magamról a laptopot mire az hangos reccsenéssel a padlóra esik. Felugrom az ágyról,hogy megnézzem ,lett e valami baja a kedvenc "szerkezetemnek". Eltört a kijelzője.
-Rohadt életbe!-kiáltom. Szerencsére apám nem hallja meg. Majd holnap elmondom neki. Ma már nincs energiám...