Veled

4. Fejezet.

Január 5. (Folytatás)

A fiún egy fekete pulcsi van hozzá tartozó fekete madrággal és fekete cipővel. A pulcsinak a jobb felső sarkában van egy szivárványos zászló. Elég furcsának tartom azt a szivárványt,nem illik a fekete szettéhez. A fiú nem rövid de nem is hosszú haja,barnán csillog. Vagy csak nekem csillog? Unott feje azonnal megváltozik amikor meglát,és hirtelen neki is kitágulnak a szemei. Az anyja mikor meglát kedves mosollyal méreget. Eltűnt a szeméből az élettelenség és az unalom.
-Jónapot!-köszönök vidáman!
-Szia! Én Tiffany vagyok ő pedig Jordan.-mutat a mellette álló srácra.-Most költöztünk ide,és gondoltam körbevezethetnél minket egy kicsit!-mondja. Amikor meglátja a tágra nyílt szemeimet hozzáteszi:
-Nem kell ha nem akarod.-néz le a földre.
-De szívesen csak...jó. Csinálok nektek kávét,gyertek beljebb!-tessékelem be őket az apukám és az én házamba.
A kedves anyukával megtárgyaltam,hogy milyen kávét kér. Oda fordulok Jordanhoz. Valyon neki is kell kávé? Akárhogy is van nincs elég bátorságom megkérdezni. Ez a fiú olyan fura. Nem tudom de különös érzést gerjeszt bennem amikor meglátom,hogy néz. Az egész testem végig méri majd egy félmosolyra húzza a száját. Felnéz a szemembe.
-Nem kérek kávét.-mondja nyugodtan.
-Oké.-megrágom a szám,nehogy kínomba elnevessem magamat. Olyan ciki. Itt ül és néz egy vigyorral az arcán. De jobb mint a semmi. Ennek is örülök. Szerintem barátok lehetünk.

-Ez nagyon szép!-mutat Tiffany egy magas épületre. Itt vagyunk a városnak a kellős közepén. Tiffany-t nagyon érdekli ez a hely. Gondolom nagyon régóta itt akart már lenni,ha kívülről fújja a kerületek nevét. Jordan csak megy mellette és a földet bámulja. Néhányszor felnéz,hogy leellenőrizze,hogy ott vagyunk e még. Gondolom odamegyek az ő oldalára hátha jobb kedve lesz.
Jordan felnéz rám és látszik a szemében,hogy meglepődött.
-Te itt?-kérdezi megvetően. Milyen mogorva!
-Igen én itt.-mosolygok.
-Minek?-nézi megint a földet.
Nem foglalkozom a rossz kedvével. Nem ronthatja el az enyémet is.
-Unatkoztam.-vonom meg a vállam.
Nevet egyet gúnyosan.
-Én is.-mondja.
Az anyjára néz majd rám.
Tiffany-nak nagyon bejön a város. Csomószor körbejártuk az egészet.
Hazafele nagyon elfáradtam. Alig bírtam megállni a lábaimon,mert a sajgó fájdalom állandóan követett. Minden utcán át. Még beérve apám házába is,sőt még az ágyban is ott bújkált. Hosszú nap volt. És érdekes is persze. Megismertem egy szerető özvegyanyukát és a fiát akiről nem tudom mit gondoljak. De mind a ketten kedvesek.
A legjobb barátnőm Cloe,holnap fog meglátogatni. Sajnos hozza magával a bunkó barátját úgyhogy nem lesz a legjobb nap. Megint csesztetni fog,és megint el fogja mondani,hogy mi a baja velem és a stílusommal. De várom már...