Sweet Boy /BEFEJEZETT/

6. rész

- Olyan régen várom már, hogy gyere. – mondta Thomas. – Hiányoztál.

- Csak a testem hiányzott neked. – mondtam, majd megborzongtam, amikor az ajkával végig súrolta a nyakamat.

Újra megcsókolt és az ölembe vettettem. Elsétáltam vele az ágyáig, majd ráfektettem. Levette a pólómat és a nadrágomat. Végig csókolta a testem közben a keményedő testrészét simogattam. Eltávolította a bokszeremet is, majd a szájába vette a meredező végtagomat és elkezdte kényeztetni. Amikor a határaimat súroltam, ráült a farkamra. Így egyenesen belé élveztem. Elkezdtem mozogni benne, amire hangos nyögéssel reagált. Az arca kipirult volt és vággyal teli volt a szeme. Viszont Justin arcát képzeltem az övé helyére, amitől újra kemény lettem. Egyre gyorsabban ringattam a csípőmet, mert megint a határaimon voltam.

Az aktus után lezuhanyoztam, majd elindultam haza. Ez régen sem volt másképpen. De az óta eltelt jó pár hónap. Beérve a házamba tudatosultam vele, hogy Justin nem ment haza. Ott szuszogott az ágyamon. Összeszorítottam a fogsoromat, majd az órára néztem. Hajnali 3 volt. Amikor elmentem úgy 11 óra lehetett. Ő itt várt engem. Istenem. Én tényleg egy idióta vagyok.

Leroskadtam az ágy szélére és néztem az alvó arcát. Még olyan ártatlan, de már képtelen vagyok visszafogni magam a közelébe. Talán tényleg el kellene felejtenem és keresni egy nőt és csinálni neki egy gyereket. Viszont ez nekem nem megy. Hát hogy is mondja...? A nőkre nem áll fel, szóval, ja. Azt hiszem a gyerek nekem lehetetlen.

Óvatosan kisimítottam egy tincset az arcából. Elkezdett mocorogni, mire elkaptam a kezem és beviharzottam a konyhába. A tenyereimet az asztalra raktam. Mi a fene folyik már itt, de most komolyan. Nyavalygok itt összevissza, amikor még rendesen be se vallottam neki, hogy szeretem. Ezt tisztáznom kellene és csak utána hisztizni, nyavalyogni, tombolni, inni, majd felejteni. Viszont, hogy mondjam el neki, hogy mit érzek iránta?

Esküszöm, 27 évesen úgy viselkedek, mint valami tini, aki nem tudja elmondani, hogy hogyan érez valaki iránt. Remek csak így tovább Jack Blye. Ha így folytatod, meg se érdemled, hogy felnőttnek nevezzenek nemhogy másnak. Az önszidás közepette megjelent a konyha ajtajában Justin.

- Jack. Beszélhetünk? - kérdezte én pedig ledermedtem.

Még nem állok rá készen. Istenem adj nekem meg pár órát. Vagy pár perc is elég könyörgöm. Nem akarok józan lenni, amikor hallom, hogy visszautasít.

- Miről?

- Öhm... Esetleg te... A férfiak iránt érdeklődsz? - kérdezte nekem pedig olyan érzésem volt, mintha egy jó kis hideg zuhany alá álltam volna. Viszont most kell felnőttnek lennem.

- Igen így van. Most undorodsz tőlem?

- Nem én...

- Ha nem akkor elmondom, hogy azt erezd. Mert szerintem így jobb lesz, hogyha te távol tartod magad tőlem.

- De miért?

- Mert rohadtul szeretlek. - kimondtam. - És fogalmad sincs hányszor gondoltam mar arra, hogy mocskosabbnál mocskosabb dolgokat tegyek veled. - léptem közelebb hozzá. - El sem tudod képzelni, hogy hányszor képzeltem el, ahogy megcsókollak, ahogyan az ágyig csábítasz vagy éppen azt, ahogy alattam nyögdécselsz. De nem tettem semmit csak kívántam az ajkaidat, amik számomra annyira hívogatóak, hogy azt el sem tudod hinni. Legszívesebben itt helyben letámadnálak es megerőszakolnálak.- mentem meg közelebb. - De nem teszem, mert túlságosan is szeretlek, ahhoz, hogy bemocskoljalak. - mondtam egy keserű mosoly kíséretében. - Szóval most kérlek, menj el.

- De..

- Kérlek. Ne aggódj, le fogok mondani rólad, szóval nem kell aggódnod.

- De én nem akarom, hogy lemondj rólam. - mondta.