Agresszív vagy, basszameg

18. fejezet

Arany János

- Én sokkal pupákabb vagyok nálad!-ordítottam, mire összerezzent.-Te azt se tudod milyen a pupák élet! Te maximum paraszt vagy. Nagy paraszt.
-Hogy mondhatsz ilyet? Azt hittem szerettél!-kezdett el pityeregni Sanyesz.
-Szerettelek, Szanyim. SzereTTelek. Amíg nem bizonyítottad be többször, hogy nem érdemled meg a szerelmem.

-Most Dzsásztin miatt hisztizel még mindig?!-nevetett fel, bár még mindig sírt. Szóval neki ez egy nagy vicc.
-Nézd, jó volt együtt almalevet piálni, meg a kretén lófeleségem nélkül tölteni pár percet, de ennek vége. Neked valami mentális problémád van, Sanyi. Egy hülye kretén vagy.

-Ha most elengedsz sose fogsz visszakapni! Elmondom Ercseyinek is, hogy velem csaltad! - kiáltozott.
-Nem fog hinni neked. Orbi majd fedez, ugye Orbikám? - néztem hátra.
-Igen, de a migráncsokat akkor se engedjük be. - válaszolt jó barátom.

Petőfi szemében harag és szomcsiság jele látszódott, mikor távozott a helyszínről. Vége lenne? Olyan, mintha csak egy pillanat lett volna. Lehet, hogy azt mondtam, hogy no szercsi van már, de mindig is ő fog lakni szívemben. Ami elég szűkös hely neki, egyébként, nem tudom miért így mondják ezt az emberek. Na mindegy.
-El kell utaznom egy picit, hogy kiűritsem a fejem. - szólaltam meg, inkább csak magamnak.
-Jó csak ne Brüsszelbe menj! - csipogott Orbán, majd a szemét között kezdett kutatni újra kajáért.

Ez a vége? Vagy ez csak egy új kezdet?